Mottó 1: Ennek a népnek a 80-85%-a két emberöltővel ezelőtt még a földet túrta.
Mottó 2: Az a tiéd, amit megeszel.
Mottó 3: Dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Nem véletlenül hivatkoztam már eddig is többször Móriczra, szinte nap mint nap eszembe jut valamelyik műve, amikor kinyitom az internetet, és elolvasom a hazai (politikai) híreket, de nem kevesebbszer jár a fejemben Mikszáth sem, tulajdonképpen csak híre válogatja.
Politikai életünkben is látványosan működik a kontraszelekció, a résztvevők tekintélyes hányadán messziről érződik még a termőföld illata, nem kevesükön pedig a szellemi mosdatlanság és trágyaszag. Hiába az öltöny, a drága (olcsó) parfüm, a folyóvíz, a napi kétszeri zuhanyozás, vagy éppenséggel az első vagy másodgenerációs diploma, a nagyobbik részük marad, ami volt: földbuta jobbágy (képinnen).
De megmagyarázom a címet is, mert egyeseknek talán fura lehet a jobbágyozás közepette. Nos, Pártunk és Kormányunk tagjainak nagyobbik része a Kádár-kor szülötte és neveltje, beleértve a fiatalabb generációt is, akikbe - bár "megsínylették" azt a kort - olyan mélyen ivódtak bele az éra szokásai és gondolkodásmódja, hogy a mai napig sem tudtak szabadulni tőle.
Ennek legújabb kacagtató megnyilvánulása a jegybankelnök elleni politikai hadjárat. Nem önmagában Simor eltávolításának szándékáról beszélek, hanem a módszerekről, azon belül is arról, hogy a Fidesz agytrösztjeinek - élükön, ceterum censeo, a milliárdos Szijjártó Petikével, az árvák és szegények védelmezőjével - milyen remek haditervet sikerült kieszelniük: csökkentik ennek a népnyúzó offshore-lovagnak a fizetésit.
Ennyi. Ennyi tellett tőlük. Képzelem, micsoda megfeszített szellemi munka áll e döntés mögött, hány átagyalt munkaóra, hány átizzadt Goldenland-ing! És micsoda ötletbörze lehetett, micsoda szellemi magasságokon, mire megszületett a terv!
Vegyük el a pénzit ennek a görénynek! Ennek a komcsinak! Akkor aztán majd jól nem tud vízforgatót cserélni az úszómedencéjében, az asszony meg kénytelen lesz három-négy-öt éves mercédesszel járni - hogy fognak röhögni rajta a barátnők! Ettől aztán biztosan megroggyan az a köcsög! Talán még éhen is hal, de hogy lemond, az biztos!
Jó, tudom: Járai már naponta hívogatja Viktort és/vagy Szijjártót, mert idejekorán (talán túl korán is) beígérték neki az MNB elnöki székét, és már alig várja, hogy baromságokat beszélhessen - bár ebbéli szerepét kiválóan alakította a helyére beugró Kósa-Szijjártó-Varga trió. Ám ebben a szánalmas taktikai húzásban is tetten érhetjük a magyaridiotizmus minden lényeges elemét. A prosztóságot, a taplóságot, a kicsinyességet, a végletekig lecsupaszított agyműködést (gondolkodásnak azért nem nevezném).
Ha ez az a politikai és szellemi színvonal, amelyre a várhatóan túlságosan is hosszúra nyúló Fidesz-regnálás alatt számíthatunk, akkor gyakorlatilag értelmetlen volt az egész, rendszerváltásnak csúfolt hajcihő, mert ez a stíl a mostanában oly sokat szidott komcsiké. És az egész olyan, mintha valaki az Előre! helyett a Hátra! parancsot adta volna ki.