A címben szereplő bomberdzseki persze körülbelül annyira volt bomberdzseki, mint amennyire emlékmű az a bizonyos szobor. Mindenesetre hónapokon keresztül szemeztem vele, lévén, hogy elég sokáig hirdették a rendszerváltás környékén, ha jól emlékszem, leginkább a tévéújságok hátulján.
A reklámszöveg persze elég vonzó volt, valami olyasmiről szólt, hogy ilyen dzsekit hordanak az Egyesült Államok légierejének pilótái, ugyanakkor azt is feltüntették, hogy a hirdetett termék műbőrből van. Szerencsére összességében elég gagyinak nézett ki a cucc, így a végén nem lettem egy ilyen boldogtalan tulajdonosa. Persze sokat nyomott a latban, hogy az akkori keresetekhez - esetemben zsebpénzhez - képest elég magas ára volt, valahol ezer forint környékén, én meg inkább nagyfröccsökre költöttem a forintjaimat. Mondjuk, ha olyan jó minőségű lett volna, mint amit a reklámszöveg eleje sugallt, megérte volna azt a pénzt, de nyilván nem erről volt szó.
Mi magyarok valahogy különösen vonzódunk a látszólag jól kinéző, de valójában értéktelen dolgokhoz, azaz a gagyihoz. Három százalékos söröket iszunk a sörözés illúziójával, méregdrága utakon megyünk az átlag tizenegy éves autóinkkal, méregdrága autópálya-matricákkal a kocsinkon szentségelünk a dugókban, hipergiccses Nemzeti Színházban nézzük az előadásokat, és bámuljuk a senkinek nem elfogadható, értékelhetetlen emlékművünket egy mélygarázs bejáratánál.
És rohadtul utáljuk, ha valaki szóvá teszi az igénytelenségünket, korlátozott anyagi lehetőségeinkre hivatkozunk, de közben megfelel az álsajtos-áltejfölös lángos, és elhitetjük magunkkal, hogy ez így jó, mert nem akarunk változtatni, mert a változás rossz, a változás fáj.
Megpróbáljuk elhinni, hogy minden maradhat a régiben, hogy legalább ez a szar maradhat, miközben igazából tudjuk, hogy a rohadás végül megeszi az egész életünket.
Ott fogunk feküdni a ravatalon egy gagyi bomberdzsekiben, miközben a szeretteink szomorúan isszák a három százalékos sört a toron, és úgy fog elmenni az életünk, hogy igazából semmit nem tettünk egy boldogabb élet reménye érdekében.
Megérdemeljük.