Ha csak egy blogposzt van ma, amiből leszűri a tanulságot, akkor ez legyen az.
Az online média (önjelölt) zászlóshajói (modorosság ON) a tegnapi nap folyamán szépen - és valljuk be, előre láthatóan - nekimentek a Facebook verselős kihívásának (lásd itt és itt és itt). Mivel több mint egy évtizede gyakorlatilag a mindent fikázás az online...khm...hmmm...hát legyen: újságírás egyetlen vezérelve, tulajdonképpen könnyűszerrel át is léphetnénk a legújabb divat legdivatosabb herótozásán.
Van azonban valami, ami különösen visszataszítóvá teszi ezt az álértelmiségi fanyalgást. Mégpedig az, hogy miközben ezek a médiák és médiamunkásaik kritizálnak egy internetes jelenséget, ők maguk régebb óta és nem kisebb vehemenciával nyomatnak egy másikat.
Felsorolok néhány cikkcímet az idézett portálokról, természetesen nemcsak úgy találomra, hanem koncepciózusan. Mindenesetre nem kellet nagyon keresgélnem:
- Öt dolog, amit tudni érdemes a jövő matematikájáról
- Az Orczy-kertbe szokott járni futni? Akkor erről jó, ha tud
- Ismerkedjenek meg a fideszes politikussal, aki most ébredt fel csipkerózsika-álmából
- Az orosz illiberálisok csapást mérnek a szelfire
- Dzsenifernek neveztek el az Amerika-imádó szüleid? Sebaj, lehetsz még Bendegúz!
- Segítség! Bunkó vagyok! Nem olvasok verseket!
Ismerős a stílus? Nem csoda. Ugyanis jó ideje az ilyen címadások uralják az online médiát, köszönhetően a(z egyelőre) rendkívül hatékony Buzzfeednek. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy minden szerző próbál mindegyik másnál viccesebbnek mutatkozni, és nemcsak a címadásnál, hanem magában az írásban is, akkor lassan nem kapunk mást, mint egy olvashatatlan gyengepoén-cunamit.
A verses kihívás természetesen nem sokban különbözik bármelyik más, rövid életű internetes, facebookos akciótól. Még csak azt sem feltétlenül állítom, hogy kulturálisan színvonalasabb azoknál - bár engem például szórakoztat megfigyelni, melyik ismerősöm melyik verset tartja megosztásra érdemesnek.
És hát természetesen az sem újdonság, hogy a médiában dolgozók egyfajta véleménypápának gondolják magukat, akik majd jól megmondják mindenkinek mindenről a megfellebbezhetetlen véleményüket.
De egyszer, egy rendkívül zord téli estén, elalvás előtt, miközben egójuk a kandalló tüzével együtt némiképp alább hagy, igazán elgondolkozhatnának azon, hogy milyen érdekes lenne egyszer egy határozott értékválasztáson alapuló internetes médiában valódi újságírást művelni. Az első ott születő cikk mottója például lehetne egy versrészlet.