Olvasgatom a kommentárokat, meg a kommenteket bevándorlás ügyben, és ha elcsépelt frázissal akarnék élni, azt írnám, hogy nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Az elején igazából egyre szomorúbb lettem, aztán rájöttem, hogy fölösleges. Hogy ez a gyomorforgató öklendezés a magyar rögvaló. Adottság. Olyan, mint az időjárás, megváltoztatni nem lehet. Viszont szolgált egy rendkívül fontos felismeréssel, illetve egy felismerés megerősítésével. Ami persze ugyanúgy nem jó semmire, de legalább a magam fajta elgondolkozik, hogy érdemes-e akár csak a minimális szinten is közügyekkel foglalkozni itthon (nem), vagy valami másra kellene fordítani az egyre fogyó időt (igen).
Szóval gyönnek ezek a "niggerek" (pontosabban: küldik őket, de erről majd később), civilizációs harc van, amelyben meg kell védenünk a kultúránkat. És itt jön az első fontos kérdés: milyen kultúrát?
A keresztény kultúrát? De hiszen éppen ezek az embertelen reakciók mutatják, hogy a kereszténységnek a leghalványabb szikrája sincs meg a magyarok többségében!
Vagy talán a magyar kultúrát (irodalmat, képzőművészetet)? Ugyan már, szerintem 100 magyarból egy ha tudja a Himnusz összes (nyolc) versszakát, vagy a Szózatét (hét). És ki olvas verseket, klasszikus vagy éppen modern magyar írókat? Senki. Napjaink Magyarországa Blikket olvas, és kis Grófót (78.120 like, etdömóment) hallgat. Ezt a kultúrát féltjük a bevándorlóktól, az Iszlám Államtól vagy bárkitől?
Oké, értem én, igazából az életünket féltjük (meg a lányaink tisztaságát az erőszaktól, míg ugyanez gólyatábori viszonylatban már nem annyira rémisztő...). Azt az életet, amely a kilátástalan gürcölésről szól, a tévé bámulásáról, miután megettük az akciós Lidl-párizsit és ráhúztunk a 3%-os sörre. Azt az életet, amelynek nagy részét azzal töltjük, hogy irigylünk másokat. Amelyben tanulni nem akarunk, de magunkat tartjuk a legokosabbnak. Rabszolgaéletet élünk, aminek persze csak részben vagyunk okai, de azt a keveset is tönkretesszük az utálkozásunkkal (szándékosan nem írok gyűlölködést: gyűlölöm a gyűlölet szót, amit az elmúlt évtizedben sikerült teljesen elcsépelni).
És ha már az észről van szó: azt is tudjuk, hogy mindez - a bevándorlók, az EU, a génmanipuláció, a chemtrail, stb. - csak azért van, mert valakik (Amerika és/vagy a tudjukkik) az életünkre törnek. Azért, hogy elfoglalják a Föld szívcsakráját, elvegyék az ivóvíz-készletünket, stb. Azt már persze nem gondoljuk végig - és olvasni sem vagyunk róla hajlandók -, hogy az Egyesült Államok közel sem mindenható, ennek keretében pedig a legtöbbször képtelen felmérni, hogy egy sokváltozós rendszerben mit fog okozni a közbeavatkozása. Amerika a vietnámi háború óta - sőt, igazából előtte is - kudarcot kudarcra halmoz, leginkább azért, mert nem érti a civilizációs különbségeket, mert képtelen más fejével gondolkozni.
Küldik őket. Persze. A lenézett majomállatokat meggyőzi (megbízza) a CIA (Moszad), hogy árasszák el Európát. Őrület.
A válaszok ennél nyilvánvalóan jóval egyszerűbbek, és unalmasabbak. A válaszok arra a kérdésre, hogy miért most nőtt meg ennyire a menekültek száma. A válasz arra a kérdésre, hogy mitől is fél a magyar társadalom.
Én hadd foglalkozzam csak az utóbbival, az előbbi egy migrációs-rendészeti-geopolitikai problémakör, amelyet az arra hivatott szervek majd kezelnek.
A magyar társadalom kudarcos. Kudarcos mint közösség, és egyénenként is az. Frusztrációinak kezelésére évszázadok alatt egyrészt kifejlesztette azt az elfojtást, hogy mindig más a hibás, másrészt azt a "megoldást", hogy nemcsak okol valakiket a kudarcaiért, hanem a nála is gyengébbeket utálja, megveti, mert abban a viszonyrendszerben ő lehet az "elnyomó".
A bevándorló kérdésre adott reakciók ezzel magyarázhatók. Ül a magyar a gépe előtt, távol Ásotthalomtól, és legendákat sző arról, hogyan akarja a háttérhatalom leigázni az ő kelkáposztaszagú otthonkáját. És utálja a "niggereket", a majmokat, akik elképzelése szerint még nála is sokkal kevesebbet érnek.
Pedig nem magas a mérce.
Az utolsó 100 komment: