A képről: "p*nát akartok, hát megkapjátok".

Korábban már érintettem a témát, s annak nem csak szemet, hanem szívet is gyönyörködtető aspektusát. Nevezetesen, hogy gyönyörű világot élünk: ha  nőnek születtél és a Sors legalább középszerű genitáliákkal áldott meg, dolgozni viszont nem akarsz, nos, az életed jó pár évre sínen van. Csak vetkőznöd kell.

Ha ráadásul az átlagnál jobban nézel ki, és hajlandó vagy vadidegen, de befolyásos férfiak bránerét a szádba venni, vagy azt különböző testnyílásaidon befogadni, akkor egyenes az utad a hírnév, a média, a "celebritás" felé.

Celebek. Én csak ismert embereknek hívom őket, de a női változatuk megnevezése lehetne "ismert mellű ember" is.

Az már régen nem érdekel, hogy különböző, ismeretlen nevű nőszemélyek életének napi történései szerepelnek címlapon - Bódult Bumbika felkelt, fogat és p*nát mosott, alsót és szeretőt váltott, gyereket vagy macskát szeretne - lehetőleg bármelyiket attól a sármos "ismert farkú ember"-től,  majdnem leejtette a mobiltelefonját vagy új melleket rakatott... és így tovább, az agyvérzésig -, olvassa, aki évezi, élvezze(n), aki olvassa, nem számít.

Ami felháborító/siralmas viszont, az az, hogy manapság már mindent a rózsaszínű punciszemüvegen keresztül néznek, s ami rosszabb: nézetnek velünk. Itt van egy tehetséges nő - Susan Boyle -, aki 47 évesen "véletlenül" bekerül egy tévéműsorba, kiderül, hogy valamiben - éneklés - istenáldotta tehetsége van, és akkor mi az első dolga a médiának? Kideríteni, hogy az illető hölgy szűz. Hogy ennek mi köze van az énektehetségéhez, ne kérdezzék. (A műfaj alja az inda egyik videóleírása: "Negyvenhét, még szűz, de énekel". Én meg baszd meg öt napja nem szexeltem - szigorúan a témánál maradva... -, és mégis vigyorgok, hogy mik vannak...)

Majd eltelik két nap, és valakik már egymillió dollárt kínálnak, ha Susan élő egyenesben veszti el a szüzességét. Na itt álljunk meg egy pillanatra! Oltári hamar fel kellene ébredni e szörnyű álomból, meg kellene változni, mert súlyos problémák vannak a rendszerben, amit társadalomnak, közfelfogásnak, értékrendnek hívunk!

Írtam már: a punci (fütyi), a szex az egyik legjobb dolog a világon, nincs vita. De ha pusztán számaszakilag nézzük is, életünk nagyobb részét nem ezzel töltjük (sajnos vagy nem sajnos, így van)! De tovább megyek: ahogy minden levegővételünkre sem figyelünk egyenként, úgy a nap minden másodpercében sem fontos, hogy himbálózik valami a lábunk között vagy sem. És végül: van az életnek számtalan területe, ahol a nemiség egyszerűen nem releváns.

Susan Boyle tehetsége, énekhangjának minősége nincs összefüggésben a nemével, a nemiségével. Ahogy a sarki zöldségesnek sem a farka, hanem a sárgarépája keménysége vagy puhasága az érdekes. És nem csak nem fogadom, de nem is hiszem el, hogy a szexualitás ilyen szinten, ilyen gyakorisággal, ilyen részletességgel érdekli a társadalom nagy részét.

A fájdalom csak az, hogy szexuálisan frusztrált médiagecik próbálják mindet ránk erőltetni. Kívánom, hogy nőjön dinó a farkukra.

U.i.. Susan Boyle fogadtatásának másik aspektusával - ti. hogy mit keres egy "nem szép" ember a porondon, a médiában - egy másik bejegyzésben fogok szólni.