Elnézést kérek a címbe rejtett borzalmas szójátékért, de jelenleg körülbelül ez az a szellemi frissesség, amit produkálni tudok.

A kép még akkor is mindent elmond, ha nem én fotóztam és nem az én kocsim van rajta ugyanis ma reggel szinte pixelre pontosan ez a kép fogadott, midőn reggel munkába indultam. Volna.

A saját felelősségemet viszonylag hamar el tudom intézni: igen, bent felejtettem a rádió előlapját, ami ugyan az elmúlt egy évben vagy tízszer előfordult, mégis most volt itt az ideje, hogy a komplett szerkezettől megszabadítson egy seggfej.

Tisztában vagyok vele, hogy a bűnöző-, (tolvaj-) társadalomban is nagyon kevés a Hermann Ottó (polihisztor), azaz aki szakmája széles spektrumában játszik, de az egész történetben szinte az a legbosszantóbb, hogy magát a lopást miért az ablak bezúzásával kellett elintézni. Ugyanis a rádió kiszerelése profi szakmunkásra vallott, ott kérem egy fél drótnyi belebarmolás sem volt tapasztalható. Szóval a kérdésem: olyan nagy ügy lett volna "hozzátanulni" a kocsi kinyitását???

Mellesleg, először ugyan értesítettem a rendőrséget, aztán az autószerelőmmel folytatott konzultáció után lemondtam, hogy kijöjjenek és helyszíneljenek, a következő okok miatt:

1) A kárérték ötvenezer forint alatt van összesen - vagy mondjuk picivel fölötte -, úgyhogy cseszhetem a CASCÓ-mat.

2) Sajnos saját, többszörös tapasztalatom, hogy képtelenek bármilyen bűnelkövetőt elkapni, a lakásbetörés-autólopás-autófeltörés vonalon. (Régóta úgy gondolom, hogy komoly összefonódás van az ilyen tevékenységet végző bűnszövetkezetek és a rendőrség felsővezetése között, kizártnak tartom, hogy pusztán a technikai elmaradottsággal magyarázható rendőrségünk gyenge teljesítménye...)

3) Ki tudja, mikor kerülök sorra, szerintem mire kiértek volna, addigra én már kivittem a kocsit a szerelőhöz és átértem kétszer a városon.

Egyébként túl az anyagi káron, legalább olyan bosszantó, hogy szétcseszik az egész napodat, hogy a javításon túl még a kocsidat is ki kell takarít(tat)nod, hogy akármilyen alapos is vagy a porszívózás során, az üvegszilánk olyan, mint a fenyőfatüske, még hónapok múltán is találsz, bárhova nyúlsz, és speciálisan erre az esetre: a gyári magnós-rádiót kellett visszarakatnom, amikor rádiót már szinte egyáltalán nem hallgatok, viszont tele vagyok CD-vel és pendrive-val, mivel MP3-at is tudott a szerkezet. Az anyagi megfontolásokon túl egyébként itt is - mármint, hogy nem akarok még egy rádiót venni - az vezérel, mi van, ha egyszer megint bent felejtem az előlapot, és újra bezúzzák az ablakot és ellopják az eszközt.

Tanulság tkp. ezer lenne (a saját slendriánságomra, lustaságomra vonatkozók mellett pár általános érvényűt is megírok majd egy másik posztban), számomra azonban egyre inkább csak egy létezik: ez az ország menthetetlen.

A képet egy amerikai sorstársam blogjából kölcsönöztem: http://www.notla.com/archives/2006/09/52115/

Kiegészítés 1.: most beszéltem a szerelőmmel, egész nap képtelen volt ablakot szerezni: használtban nem volt, gyáriban nem volt, gyári utángyártottban nem volt, azt mondta, holnap(ra) kerít egyet. Én meg szervezzem át lassan a fél (egész) heti programomat, csak hogy egy majom kapjon a feketepiacon egy-kétezer forintot a rádiómért, amiből kannásbort tud magának venni (a kannásbor behelyettesíthető kábítószerre, bár ott egy adagért több autót is fel kell törni). Esküszöm, még ha hajnali háromkor csöngetett is volna, inkább odaadom neki a zsetont...