Ősrégi, de a mai napig a kedvenc logika feladványom, hogy hogyan lehet három egyenes vonallal összekötni egy négyzet (négyszög) négy sarkát úgy, hogy közben nem emeljük fel a ceruzát.

A feladvány azért is különösen kedves a szívemnek, mert nemcsak a geometria világában, hanem a hétköznapi életben is alkalmazható a megoldás: el kell vonatkoztatni a sík négy pont által határolt részétől, azaz "ki kell lépni"a négyszögből.

Mi emberek hajlamosak vagyunk egy problémakör tekintetében leragadni a probléma által kijelölt inerciarendszerben, képtelenek vagyunk távolról, más aspektusból szemlélni az egész dolgot - ilyenkor olyanok vagyunk, mint a bukóablakon betévedt bogár, amely, szabadulni akarván börtönéből, ezerszer is nekikoppan az ablaküvegnek, mert csak a kinti fényt látja, az odavezető utat nem.

Az elmúlt napokban alkalmam volt kicsit részletesebben belenézni, -hallgatni a kormánypárti médiába, és bár némely elemét tekintve döbbenetes, egészen érdekes tendencia mutatkozik a kormányhű kommunikációban. Egy mondatban összefoglalva: a kormány ellentámadásba lendült.

A kommunikációs stratégia továbbra is a szabadságharc gondolatára épül, ám hangsúlyosabb lett a "megtámadtak bennünket" elem. Hazánk ellen átfogó nemzetközi támadás van folyamatban (ez igaz), melynek oka egyes üzleti körök érdeksérelme (alapvetően igaz), a támadást pedig itthonról szervezi a nemzetellenes és idegenszívű szociálliberális bűnbanda (bárcsak század akkora politikai befolyásuk lenne, amivel egy ilyen támadást el lehet intézni...).

Nyilvánvalóan nem mérvadó, részben mert lehet szervezett is, de érdemes odafigyelni az "utca hangjára", a párt- vagy kurzushű véleményekre. Tegnap délután a Lánchíd Rádióban egészen vad dolgokat is lehetett hallani, volt ott fuldokolva szidalmazott, állítólag a fogyóban lévő ellopott pénze miatt aggódó és ezért a kormányt támadó szociálliberális bagázs, volt százezres kormányt támogató tüntetést követelő hallgató, sőt mintegy ceterum censeóként volt megszervezett, csalárd 9/11-et emlegető hőzöngő is. Becsületére legyen mondva a műsorvezetőnek, hogy ez utóbbi esetben azért finoman figyelmeztette a nénit, hogy azért ott emberek haltak meg, szóval az ilyen jellegű kijelentésekkel csak óvatosan.

(Félreértés ne essék: természetesen a balliberális média elmúlt 10-15 évéből is százszámra lehet hasonló elmebetegeket hozni, de ez itt most irreleváns.)

A fő kérdés nyilvánvalóan a szellemi hogyan tovább. Már említettem, hogy ha van és marad 1,2-1,5 millió szavazópolgár, aki számára emészthető és elfogadható ez a retorika, akkor a Fidesznek tkp. nincs más dolga, mint hogy maradjon ezen a vonalon. Annál is inkább, mert innentől kezdve bármi rossz történik az országban, az nem a kormány műve, hanem a hazánkat elpusztítani szándékozó ellenségé: ha emelkedik a benzinár, arról az ellenségeink tehetnek, ha nőnek az árfolyamok, akkor az spekuláció, ha meg kell hátrálnunk, az nem az irányvonal kudarca, hanem összeesküvés, és így tovább.

Egyelőre nem mutatkozik semmi jele annak - sőt, inkább a kommunikációs offenzíva erősödése tapasztalható -, hogy változna ez az irányvonal, és bevallom, én magam nem is számítok erre.

Pedig van egy aspektusa az egésznek, amely tekintetében célszerű lenne elhagyni a kellemes langymeleget árasztó akol-inerciarendszert.

Ez pedig a következő: ha Magyarország ellen összefoghat a világ (márpedig, mint látjuk: igen, összefoghat), és térdre kényszerítheti Orbán Viktor személyes szabadságharcát (magát Orbán Viktort is térdre fogják kényszeríteni), akkor az e feletti bánkódás helyett talán célszerű lenne elgondolkozni azon, hogy a zseniális hadvezér, a "vezénylő tábornok" vajon jó stratégiát választott-e. És ha nem választott jó stratégiát, ha rosszul mérte fel az erőviszonyokat, akkor egészen véletlenül nem hibázott-e. És ha egészen véletlenül hibázott, akkor mekkora kárt okozott ezzel az ország népének. És ha rosszul politizált, és  még kárt is okozott az országnak és annak népének, akkor nem kellene-e levonni a megfelelő következtetéseket.

Nem, véletlenül sem kívánom Orbán Viktor politikai halálát, leváltását, megszégyenülését - ez utóbbit egyébként is megspórolta nekem, mert elintézte magának.

Amit én szeretnék, az az a fajta racionális politizálás, a szimpatizánsok részéről pedig az az ésszerű gondolkodás, amely felfogja és elfogadja, hogy ezen a pályán nemcsak hogy többen fociznak, de még csak nem is mi vagyunk a legerősebbek és legügyesebbek, valamint hogy a játék szabály- és keretrendszere eléggé szabott, ráadásul azt sem mi határozzuk meg.

Ha ez egyszer beégne a magyar agyakba, felőlem Orbán Viktor haláláig miniszterelnök maradhatna.