Az elmúlt tíz napban szabadságon voltam, remélem, senkinek nem hiányoztam. Ezt a posztot augusztus 14-én kezdtem írni, de elvitte a pihenés, nem is baj, viszont most befejezem. :)
Bár tulajdonképpen még kitüntetettnek is érezhetném magam, mert legalább egy "csokit" - villantás a vészvillogóval - kaptam.
Történetünk augusztus 13-án este fél nyolc után játszódik, az Árpád híd budai, Flórián téri felhajtójánál. Mióta csak erre járok, utálom a felhajtót, amely kétsávosként kezdődik, de aztán a külső sáv elfogy, jelentékeny mértékben lassítva az érkező forgalmat, és a belső sávban haladók udvariassági szintjére bízva az autóáramlás sebességét. A történet egyébként is aktuális, mert az elmúlt másfél hétben megnyitották a külső sávot, ezzel kétsávossá téve az alulról felhajtást, ehhez persze az kellett, hogy a felüljárón érkezőktől elvegyenek egyet. Egyelőre nem teszteltem, összességében jobb-e ez így.
Mégsem haszontalan leírni az esetet, mert ha itt meg is szűnik a kritizálni kívánt viselkedésforma, az attól sajnos még általános marad.
Szóval haladtam a belső sávban, amikor látom ám, hogy a külsőben nagy sebességgel jön a JUM-240 rendszámú, ezüst metál Opel Corsa. Számomra nem presztízskérdés, hogy ki ér előbb a piros lámpához, viszont egy pillanat alatt leesett, hogy ha nem fékezek, akkor csatt lesz a dologból, mivel egyszerre érünk oda, ahol neki át kell sorolnia. Ezért természetesen fékeztem, így be tudott jönni, ellenben dudálással jeleztem, hogy "öreg, jobb lenne ésszel közlekedni". Na, erre kaptam egy "kösz"-t a vészvillogóval. Persze, még azt is mondhatnám, hogy szerencsém volt, mert akár vissza is dudálhatott volna, vagy anyázva bevárhatott volna, stb., nem folytatom, itt e lángoktól ölelt kis országban mindenkinek lehet tippje, mi következhetett volna még.
Végezetül inkább csak annyit: szeretném, ha az ilyen seggfejek tudnának olyan jó vezetni, mint ahogyan hiszik magukról...
