Újabb ifjú titán tűnt fel a magyar égen, vagy autentikusabban a Hadak Útján, a témakör mi más lehetne, mint a "Majd én megmondom, ki a magyar" .

Jelen esetben egy labdarúgó (Dzsudzsák Balázs) az önjelölt megmondóember. Persze a sportágban tevékenykedő embereket - főként Magyarországon - nem az eszükért szeretjük, megye kettőtől Orbán Viktorig bezárólag, ily módon nem is kellene szót vesztegetni erre kecsegére, de néhány dolgot azért nem árt tisztázni.

Szóval azt mondja ez a segg a meccs után:

"Mondhatjuk, hogy nem volt jó a játék, de a második félidőben olyan szinten küzdött a csapat, hogy legalább egy pontot megérdemeltünk volna. Aztán persze közhely, de jött a tipikus magyar betegség. A mi támadásunkból egy olyan gólt kapunk, ami elképesztő: rosszul veszi át az Ibrahimovic, erre belepiszkál és még visszapattan a lábára, de nem szögletre vagy ilyesmi, hanem be a kapuba. Másfél éves munkának az eredményét a sors most elvette tőlünk, aki most azt mondja, hogy jogosan kaptunk ki, az nem magyar és hazudik."

Na először is, te tejfelesszájú faparaszt: ti labdarúgással foglalkoztok, amitől még nem nagyon ment előre a világ szekere, hiába rajonganak érte százmilliók a földön. Hogy az egyik ország csapata megveri a másik ország csapatát, az csak annyit jelent, hogy az egyik ország csapata jobb volt azon a meccsen, mint a másiké. Semmi esetre sem jelenti például azt, hogy az egyik országban született állampolgárok különbek lennének a másik országban születetteknél. Magyarán: tkp. nem jelent semmit. Egy átlagember normális életvitelét tekintve nincs relevanciája (focisták kedvéért ez azt jelenti, hogy nem fontos.)

Másodszor:a győzelem a futballban sem "érdem" alapján történik ellenben, van egy mérőszáma, úgy hívják, hogy GÓL. Hogy egy vereség (vagy győzelem) a résztvevő vagy külső szemlélő individuális kiindulópontjából nézve jogos-e vagy sem, szintén nem releváns. (Focisták kedvéért ez azt jelent, hogy pont leszarja bárki is, mit érzel, kis köcsög. Vagy tudtál eggyel több gólt rúgni az ellenfélnél, és akkor te nyertél, vagy eggyel kevesebbet rúgtál, és akkor kikaptál. Pont.)

Harmadszor: lehet, hogy személy szerint Dzsudzsák (mijez? ez meg milyen magyar név mán??? zsidónév ez-e? tótnév? svábnév? és még te akarod megmondani, ki a magyar?) jó labdarúgó, de magyar labdarúgás évtizedek óta nincs. Nemcsak Dzsudzsák, nem csak a focisták, a sportvezetők, de a teljes magyar sajtó is azt próbálja elhitetni, hogy ez a valami, ami nincs, mégis létezik. És nemcsak hogy létezik, de kimondottan jó, sőt egyre jobb. Igaz, eredmények nincsenek, de hát az mindig csak a sors, meg a véletlen szüleménye, nem a labdarúgók és döglegyeik kapzsiságának, slendriánságának, tehetetlenségének és tehetségtelenségének gyümölcse. Persze.  Szóval mi ezt az egész dumát nem vesszük be, még azok sem, akik veszik maguknak a fáradságot és kimennek szurkolni ezeknek a léhűtőknek.

Negyedszerre: egészen a 94. percig csak azért érezhettétek, hogy valami nagy dolog van készülőben, mer egyrészt a svéek elbénáztak vagy három gólhelyzetet, másrészt kaptatok egy kamutizenegyest. De nem ez a lényeg, sokkal inkább az: éppen a második svéd gól, annak időbelisége, milyensége, születésének összes körülménye a bizonyíték arra, hogy megérdemeltétek a vereséget.

Most pedig mars vissza a pályára, edzeni. Mert azért azt őszintén remélem, hogy focizni jiobban tudsz, mint gondolkodni...