Sosem zaklattak fel különösebben a nézettségi adatok. Bár bizonyára megvan a tudományos alapja a mérésnek, legalábbis az én családom tévézési szokásaiból kiindulva, az, hogy melyik adó "megy" a tévében, nem jelent semmit. Először is, számtalanszor megy a tévé "csak úgy", tehát hogy igazából nem nézzük, háttérzajként szolgál.
Másrészt, és ez a fontosabb, ha reklám jön, szinte azonnal kapcsolok tovább. Ha nem, nem figyelek rájuk. Ha figyelek rájuk, sem veszek semmit, nyilvánvalóan nem én vagyok a célcsoportja a mindent kiszedő mosóporoknak, a gyerekeknek készített tejszeletnek, a remek hajfestékeknek és a hüvelygomba-ellenes kegyszereknek. Ha jól emlékszem, tévéreklám alapján életemben eddig két dolgot próbáltam ki: az egyiket soha többet nem vettem, a másikat még vagy háromszor-négyszer. Szóval hiába vagyok benne vastagon a fizetőképes keresletet jelentő 18-49 éves korosztályban, nekem ugyan el ne ad semmit a médiareklám.
Ezért is figyelem gyanakodva a nézettségi adatokat, meg azért, mert megfigyelésem szerit minden szart hirdetnek mindenhol, szóval nem gondolom, hogy plusz-mínusz tíz százalék nézettség olyan nagy probléma lenne. Másrészt ezért sem értem például az index gyakori kaján herótozását, amikor arról számol be, hogy az egyik kereskedelmi csatorna gyakorlatilag mindenbe belebukik, és nem nézik az újabbnál újabb műsoraikat.
Nem köntörfalazok, a tv2-ről van szó, a csigatévéről, biopontévéről, ki hogyan emlékszik rájuk a kezdetek idejéből. Jelen cikk témája nem a tv2 vesszőfutása, sajnos nem értik, hogy a Pintér Dezső-féle kezdeti irányvonal és Sváby András majdnem hozzáértése miatt olyan hendikepjük van az RTL-lel szemben, amit ezen a bulvárvonalon sohasem fognak behozni. Legyen ez az ő bajuk.
Ami viszont a mi bajunk, az az, hogy ezen a héten nyíltan a pofánkba vágta Őmédiasága a meztelen valóságot, a világfelfogásukat, az életszemléletüket, kölcsönadták azt a szemüveget, amelyen kerszetül ők látják a dolgokat. Nem lepődtem meg, de végleg a helyére kerültek a dolgok.
Főzni mindenki tud. Még az ismertemberek is. Ha nem, azt is élvezettel nézi a nép, az istenadta, amelynek kicsi, de gyakran emlegetett része csodákat művel a konyhában, a másik, nagypofájú része meg egy rántottát sem képes normálisan elkészíteni, de szívesen röhög, ha szőke, nagymellű, fiatal pinák nem tudják megkülönböztetni a kolbászt a plejbásztól. Nagy divatja van hát a főzőműsoroknak, a két nagy kereskedelmi csatorna nyomul is rendesen a vacsorázó-vacsoráztató adásokkal, melyekben időről időre ugyanazok az arcok tűnnek fel, de hát van, aki Kiszel Tündét sem unja meg (úgy kell neki).
Nos, a tv2 azt bírta kitalálni, hogy felkeres pár ismert, börtönviselt bűnözőt, és velük csinálja meg legújabb, borzalmas névre hallgató vendéglátós műsorát. Nekem épp azt a részt sikerült elkapnom, amelyben Tasnádi Péter látta vendégül a díszes és színes társaságot, és mondom, végleg lekattant, mit képzel a média ezen része a világról.
A tv2 úgy gondolja, hogy bűnözőket mutogatni jópofa. A tv2 azt is gondolja, hogy bűnözőket pozitív színben feltüntetni még jópofább. A tv2 azonban még azt is gondolja, hogy az a legjópofább, ha bűnözőket példaképként állítunk a nép elé.
Tasnádi Péter a szó hétköznapi értelmében (is) maffiózó. Egy ember, aki kacsalábonforgó palotában lakik, testőrei vannak, szolgái (ő segítőknek nevezte őket), szóval egy csöppet sem viselte meg a meghurcoltatása ("meghurcoltatása"?). A 10 pontos duma ezzel kapcsolatban párom szájából hangzott el, amikor megkérdezte: te, most akkor a Tasnádi meggyógyult a szívbetegségéből, amibe bele akart halni?
Az is nyilvánvalóan borzasztóan szórakoztató, hogy egy köztörvényes bűnöző, egy maffiózó csnegőhangja a Keresztapa zenéje, hát bazmeg tényleg halálra röhögtem magam.
Amikor Tasnádi elmesélte, hogy milyen remek kis főzőesteket és vacsorákat tartottak Farkas Péterrel a börtönben, még csak hányingerem volt. Amikor aztán étkezés előtt a Bibliából olvasott fel hosszan, már vastagon zubogott a répa a porcelánba. És amikor műveltségi vetélkedőt tartott a többieknek, mutatva, hogy ő milyen felkészült és olvasott, akkor...nos, akkor elkapcsoltam máshova.
Bármennyire is nem látszik, vannak erkölcsi határok, melyeket érdekből sem lépünk át. Vannak köztájékoztatási, lecsupaszítva médiaerkölcsi alapelvek, amelyeket érdekből sem lenne szabad átlépni.
Egyszerűen fogalmazva: nem lehet poénból bűnözőket mutogatni, főként olyanokat nem, akik a törvény megszegésével szerzett vagyonukat a kvázi számonkérés után is megtarthatták, és ugyanúgy folytathatják az életüket, mint korábban. Nem lehet ezeket az embereket jó színben feltüntetni, nem lehet kiemelni pozitív értékeiket sem, csak egyetlen út van: a bűnözőket ki kell közösíteni, a média pedig egyetlen műsorban foglalkozhat velük: a Kék fényben, vagy a Híradó bűnügyi híreiben.
A tv2 ezzel a műsorával az összes létező erkölcsi szabályt áthágta. Hogy stílszerű legyek: a tv2 vezetése egytől egyik megérdemelné kedvenc lovának fejét az ágyon, egy szép nyári reggelen.
