Tudom, még csak február van. Február másodika. Csaknem hátra van az év 11/12 része, hátra vannak a választások (az országgyűlésiek biztos, a helyhatóságiak nem biztos), a haverok kinevezése közhivatalokba (a jelenlegi haverok helyett), az értelmes cselekvés helyetti bosszú, tehetségtelen csinovnyikok szánalmas vergődése a kamerák előtt (a mostani tehetségtelen csinovnyikok helyett), és mégis úgy érzem, már most ki lehet osztani az idei év Magyaridióta-díját (hasonlóan az Év autója-díj év eleji odaítéléséhez). 

A díjat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kapja, a cigi blog betiltásáért, pontosabban reklámnak minősítéséért.

INDOKOLÁS

A Magyaridióta blog szerkesztősége (bizottság) rövid, de alapos tanácskozás után ítélte oda a díjat a Fogyasztóvédelemnek. A bizottság különösen a következőket tekintette díjazásra érdemesnek:

1) Hatáskör

Az a hivatal, amely nem kevésszer hatáskör hiányában utasítja el a beadványokat, most hirtelen úgy érezte, ez az a terep, amelyen otthonosan mozog, amelyet ural, amellyel kapcsolatban nem csak minden tudással, de minden bölcsességgel is rendelkezik.

2) Alaposság

Figyelemre méltó az az alaposság, amellyel a teljes blog törlésére kötelezték a szolgáltatót, nem téve különbséget az egyes posztok tartalma alapján. Azaz nem vizsgálták, hogy egy-egy írás ismeretterjesztést szolgált-e, vagy mondjuk termékleírást tartalmazott.

3) Gyorsaság

Az a hivatal, amely az eljárásai során nem különösebben siet a határozathozatallal - birtokomban van egy levél az NFH-tól, amelyben egy beadvány beadási dátumától számítva pontosan nyolc hónap elteltével bírták leírni, hogy "Felügyelőségünk nem rendelkezik hatáskörrel" -, jelen esetben mintegy másfél hónap alatt töröltetni tudott egy teljes blogot.

Az ügykezelésről:

Nem mintha naponta nem adnánk rá legalább ezer okot, de az egész eljárásban az a legszomorúbb és egyben legdühítőbb, hogy részben egy többféleképpen értelmezhető törvényszöveg mögé bújva, részben simán slendriánságból, államigazgatási gőgtől vezérelve, a hivatal egyszerűen hülyének tekinti az állampolgárt.

Arra nyilván nem volt elég a rendelkezésre álló idő, hogy a blogot, annak minden posztját alaposan elolvassa Hivatal Leokádia segéd-ügyintéző. Ha lett volna, esetleg elgondolkozhatott volna rajta ez az adóforintokból élősködő galandféreg hivatalnok, hogy milyen hatással lehetnek a leírtak az átlagember illetve az átlagdohányos dohányzási hajlandóságára, szokásaira. Mondjuk például az a poszt, amely hamutálakat mutat be, vagy amely konkrétan a dohányzás és a memóriacsökkenés illetve az értelmezési képesség zavarának összefüggését vizsgálja - a dohányzásra nézvést csöppet sem hízelgően (a találatért köszönet a kender.blog témában írt posztjának).

Ha megpróbálnék olyan rugalmas és megengedő lenni, mint amilyen a második liter bor, és a tizenharmadik szál soft piros Marlboro - ha arra járok, Brüsszelből szoktam hozni, mert számomra az íze, zamata nagyságrendekkel karakteresebb és kellemesebb, mint a Magyarországon is kapható top flip boxos terméké - után sem szoktam lenni, akkor azt mondanám, legfeljebb a terméktesztekbe/termékleírásokba lehetne talán belekötni, mert egy-egy pozitív kifejezést tartalmazó termékértékelést akár reklámként is lehetne értelmezni.

A többi szokatlanul korrekt ismeretterjesztés. És azt gondolom, kétség sem férhet hozzá, hogy máris szebb világban élnénk, ha a tényleges reklámok legalább nyomokban tartalmaznának földimogyorót olyan realista "reklámelemeket", mint például, hogy "Ez különösen fontos annak fényében, hogy a tüdőrákos megbetegedések 90 százaléka általában a dohányzás miatt alakul ki."! 

A reklámozásról:

A reklámozással kapcsolatos jogi szabályozás, eljárásrend és ellenőrzés hazai gyakorlata több ponton is kívánnivalót hagy maga után (persze joggal kérdezhetné bárki, miért éppen ez a terület lenne normális a Magyar Köztársaságban, mikor annyi minden mást is a stupiditás ural?)

Csupán három példát említek, szerintem ez is bőven elég lesz annak illusztrálására, mire is gondolok:

1) A pénzügyi szolgáltatások reklámozásának szabályozása: egyrészt még mindig számtalan esetben jelennek meg olyan reklámok, amelyek egy terméket vagy szolgáltatást annak legkedvezőbb paraméterével hirdetnek, miközben a konkrét termék a szűkítő kritériumok miatt jócskán behatárolja az igénybe vevők körét (tudom, apróbetű, bár aki egy tévéreklámban vagy óriásplakáton el tudja olvasni az apróbetűs részt, annak e helyről is gratulálok).

A másik, hogy bár történtek pozitív változások a gyorskölcsönt nyújtó cégek kereskedelmi gyakorlatában, kicsit későn jött a felügyeleti szigor és még mindig jócskán van tennivaló. Miközben nem lehet úgy teletextet nézni a szolgáltatást nyújtó magyar tévéadókon, hogy ne kellene hosszú félpercekig Provident vagy Cofidis hirdetéseket.

2) Mind az írott, mind az elektronikus sajtót ellepik az étrend-kiegészítő termékek reklámjai. Nyíltan vagy burkoltan, de a legtöbbet gyógyhatásra utalással hirdetik, amit egyértelműen tilt a termékkörre vonatkozó jogszabály (37/2004. ESzCsM rendelet 6. § (2) bekezdése):

(2) Az étrend-kiegészítő jelölése, megjelenítése és reklámozása során tilos a terméknek betegséget megelőző vagy gyógyító hatást tulajdonítani, illetve ilyen tulajdonságra utalni.

Mégis, nagyon ritkán olvasni olyan esetekről, amikor konkrét termékcsomagolásokat, termékhirdetéseket szabatnának át vagy forgalmazót büntetnének ilyen jogszabály-sértésért a hivatalok. Nem állítom, hogy nincs rá példa, de a jogszabály-sértő reklámokat és termékcsomagolásokat figyelembe véve ezek száma elenyésző.

3) Van két - sok tekintetben egyként kezelt - termékkör hazánkban, amelyre vonatkozóan különösen szigorúak a reklámozás szabályai, ezek pedig a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök.

Az például teljesen elfogadható, hogy a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek és segédeszközök nem reklámozhatók. Ugyanakkor a támogatott gyógyászati segédeszközöknek még a műszaki paraméterei sem közölhetők, így lesarkítva, Mari néni lánya nem tud utánanézni, melyik járókerettel fér be anyukája a békásmegyeri panel kamrájába. Továbbmenve viszont: a gyakorlat szerint azok a nem támogatott eszközök sem reklámozhatók, amelyek paramétereiben azonosak a támogatott eszközökéivel, vagy amelyeknek a neve megegyezik a támogatott eszközökével.

Az egészségügyi kormányzat félelme és szándéka egyértelmű: ha például egy amputált beteg hozzáférhetne a kerekesszékek paramétereihez az eszköz felírása előtt, könnyen előfordulhatna, hogy bár öt évente jogosult egy darab eszközre, hirtelen kedvet kapna rögtön hármat venni. Nonszensz.

A dohányzásról: 

Egy tavaly májusi, a dohányzással, annak tiltásával foglalkozó posztban hivatkoztam a belga példára. Annak kapcsán szoktam pikírten megjegyezni, hogy amihez nem volt elég tízezer demokrata esze, azt egy király egy rendelettel megoldotta.

Az Európai Unió országai és az Egyesült Államok kormányának hozzáállása a dohányzás kérdéséhez legalábbis álságos. Miközben milliárdok folynak be az államkasszákba (dollárban, euróban és forintban) jövedéki, forgalmi és egyéb adók formájában, aközben módszeresen folyik a dohányzás patetikus visszaszorítása. Ráadásul ne feledjük: az egészségügyi kiadások növekedését jócskán kompenzálják a dohányzók korábban bekövetkező halála következtében csökkenő állami (nyugdíj)kiadások.

És még valami:

A magyar államigazgatás - bár általában zsigerből utasítja el a társadalmi kommunikációt - néha mégis mintha rettegne félne tartana egyes társadalmi szervezetek vélt erejétől. Sokszor olyan szervezetekről van szó, amelyek vezetői valamilyen önként vállalt küldetéstudatból kifolyólag, mintegy saját frusztrációik kivetítéseként keresztes háborút vívnak egyes ügyek érdekében. Vagy éppen ellen.

Tán mondanom sem kell, ezzel sokkal több kárt okoznak, mint hasznot. És bizony, az állam dolga, hogy megállítasa ezeket a küldetéstudatosokat, és normálisan gondolkozva, értelmes kompromisszumok mentén a többség számára elfogadható megoldást találjanak.

Ehhez kívánok sok erőt, kitartást és egészséget.