Moldova György katonatörténetei között van egy anekdota, melyben az egyik honvéd - megunva jutasi őrmestere állandó és kéjes baszogatásait - a kimenője alkalmából zsoldja minden fillérjéből élesztőt vesz, majd az egészet beleveti az őrmester sátra fölötti domboldalon elhelyezkedő latrinába.

Ahogy haladunk előre az időben, politikai és közéletünk egyre jobban emlékeztet egy élesztőtől puffogó pöcére, és ne feledjük, lesz ez még hömpölygő szarfolyam is.

képinnen

Legutóbb - bár Orbán Viktor sietett kijelenteni, hogy nem bosszúkormányzás jön, és az Orbán által adott eszmei iránymutatás nyilvánvalóan kötelező érvényű a pártban, mégis mindig vannak olyanok, akik naciba mennek el - Cser-Palkovics András pöffent egyet, midőn börtönnel fenyegette Keller Lászlót egy hétköznapi kérdés miatt. Félreértés ne essék, Keller László a szocialisták egyik legvisszataszítóbb figurája, akiért egy pillanatig sem lenne kár. Még azt is a kisebbik bajnak tartom, ha Cs-P (csütörtök-péntek, he-he) esetleg ismeri Kövér Mackó halállistáját. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy jó néhány nagyvadat ki fog lőni Orbán vadásztársasága.

Sokkal nagyobb problémát jelent az a mondat, amelyet Cser-Palkovics az általa mondottak korrigálásaként adott elő:

„azt mondtam, hogy aki velem kapcsolatban hazudik, az börtönbe fog kerülni".

A fideszes politikus kérdésünkre közölte: ezt továbbra is fenntartja.

Hogy az idézett álláspont egyelőre jogi nonszensz - egy közszereplőre vonatkozó valótlan állításért szabadságvesztés büntetést kiszabni -, az teljesen nyilvánvaló. Sokkal inkább a mondat mögött álló szemlélettel van baj, azzal a stílussal, arroganciával, kivagyi sértettséggel, ami miatt nem szeretjük a Fideszt. Pedig ha valamikor, akkor most minden eddiginél nagyobb szükség lenne az önmérsékletre, a józan gondolkodásra és tettekre. 

Tudom-tudom, nincs annál haszontalanabb cselekedet - igazolva láthatjuk ezt katasztrófafilmek visszatérő momentumaként is -, mint pánik esetén vagy közvetlenül a kitörése előtt azt kiabálni, hogy "Csak semmi pánik!" vagy azt, hogy "Kérem, őrizzék meg nyugalmukat!".

Ugyanígy, szinte teljes mértékben fölöslegesnek látszik a mostani, felfokozott politikai és közhangulatban önmérsékletre inteni polgárt és politikust.

Ráadásul a baloldal irányából, baloldali orientációjú vagy csak simán ésszerűen viselkedő, gondolkodó tollnokoktól, bloggerektől, magánszemélyektől olvasható, hallható, ilyen tárgyú eszmefuttatásokra szinte egyöntetűen az a lehurrogó válasz, hogy vesztüket érzik, ezért visítanak torkuk szakadtából a mocskos komcsijai.

Azt persze nehéz lenne meghatározni, hogy a kórus mit is ért a nem politikából élő józanok, józanabbak - igen, akármilyen furcsa is, aki nem hörög zsigerből a komcsik ellen, az nem mind, sőt ritkán fizetett "janicsár" - veszte alatt; csak remélni merhetjük, nem ostobák annyira, hogy azt gondolják, valakitől valamilyen szabadkártyát kapnak majd a hivatalostól eltérő véleményt nyilvánítók elhallgattatására.

Más kérdés, hogy politikai értelemben a mostani választások után igenis adva lesz a lehetőség a történelmi bosszúra és leszámolásra, ami Orbán szavazatmegtartó nyugtatgatása ellenére meg is fog történni. Emberileg eszükhöz értem, politikai értelemben pedig megértem a Fidesz politikusait és tagjait, hogy mielőbb börtönben, politikailag és emberileg megsemmisítve szeretnék látni a Szocialista Pártot és az SZDSZ-t, illetve azok volt és jelenlegi vezetőit.

És itt nem csupán két választási vereségről, nyolc évnyi, mellőzöttségből és az annak során kiesett milliárdok iránti sóvárgásból adódó frusztrációról van szó. Orbán által az egész jobboldal a viccbéli Süni (Tudod mit, Nyuszika? Baszd meg a fűnyíródat!), vagy még inkább, az Agresszív Kismalac lelkiállapotában leledzik.

A normális felfogás és viselkedés hajója sajnos sok tekintetben elment már. A most hatalomba igyekvők önmérsékletére először sok-sok évvel ezelőtt - legkésőbb 2002 táján, uramatyám, hol volt még akkor az őszödi beszéd!? - lett volna szükség, még mielőtt polgárjogot nyert a mocskoskomcsizás és kanonizálták volna annak fő irányvonalait, elveit. Kétségtelen, hogy már az akkori választások előtt kicsírázott, de a választások után a csalódott Orbán szökkentette szárba azt a népmesei szemléletet, hogy nekik, a Jók és Igazak kicsiny hadának egyenesen a Gonosz hatalmas seregeivel kell harcolniuk és megküzdeniük. Mára már tisztán látszik, hogy hiába poénkodunk és röhögünk ezen csaknem egy évtizede: attól ugyanis, hogy ez a hozzáállás, elképzelés hétköznapi értelemben egy ótvar nagy baromság, politikai értelemben még lehet(ett) benne ráció.

A mesemondás, a mítoszépítés sajnos túl jól sikerült, a fő népmesei motívumot rövid időn belül beszopta a nép egy része, kialakult egy álomvilág a maga héroszaival, hitével, kommunikációjával. Ráadásul a mese lényegét a nép erre fogékony része átültette a hétköznapokba is. És lett a Józsi szomszédból, akitől a körfűrészt szoktuk kölcsönkérni, ELLENSÉG, csak azért, mert a mocskos hazaáruló komcsiija Népszabadsággal gyújt be estelente, nem pedig Magyar Nemzettel.

Sajnos a dologhoz az is hozzátartozik, hogy a bűnbakkeresés, a mások hibáztatása, okolása és a kicsinyes bosszúállás tökéletesen megfelel a magyar népléleknek - talán még nem hivatkoztam túl sokszor Móricz Kis Jánosát. Mert amikor sanyarú - vajon tényleg olyan sanyarú? - sorsunk okát kutatjuk, akkor hajlamosak vagyunk nem arra gondolni, hogy talán állhatatosabban kellene végezni a dolgunkat, talán folyamatosan képezni kellene magunkat, talán el kellene költöznünk a szülővárosunkból, talán meg kellene próbálni megérteni a gyerekünket az állandó fegyelmezés-üvöltözés helyett, stb., hanem sokkal egyszerűbb gyurcsányokat okolni a kudarcért.

(Ál)ideológiával persze sok mindent lehet magyarázni, és látszólag igazolni. Őszöd után a hazug(ság) lett a hívószó, újabb negatív jelzővel gyarapítva a Gonosz jellemzésének tárházát. MIközben naponta hazudunk főnöknek, asszonynak, havernak, gyereknek, milyen könnyen mondjuk ki, hogy "hazug komcsi".

De a Gonosz gonoszságát erősítik - "ha jön a szar, akkor csőstül jön!", mondogatta nagyanyám - a kormányra hónapok óta zúduló visszaélési és ezen belül korrupciós botrányok. Teljes mértékben érthető, ha az emberek fejében már nem az jár, hogy vajon miért a választások előtt közvetlenül derülnek ki ezek az ügyek, hanem az, hogy elég volt, hogy legyen végre másképp, legyen végre rend (akármibe kerül is)!

The winner takes it all - a győztes mindent visz. Bár régi mondás, van, aki e hatalmas életigazságot csak a Mamma Mia! c. filmben hallotta először. Ugyanígy igaz, hogy vae victis, azaz jaj a legyőzötteknek. Vajon van-e polgár széles e honban, aki ne érezné több mint igazságosnak a szocialisták megbüntetését, büntetőjogi felelősségre vonását? Még akkor is, ha a büntetés által a népnek semmivel nem lesz jobb. A nép vért akar látni, és nem érdeklik a következmények.

Ahogy írtam már, a kétharmad - és vele az igazságszolgáltatás totális elfoglalása, bár már most sem jár gyerekcipőben annak fideszesítése - kiváló lehetőséget biztosít majd erre.

De ha fékezünk egy pillanatra, és megpróbáljuk reálisan szemlélni a dolgokat, akkor azt is láthatjuk, hogy a kétharmad azt is fogja jelenteni, hogy a klasszikus viccben szereplő első két borítékot jóval hamarabb kell majd kinyitni. Hogy hiába lesznek látványos perek, hiába zárják majd börtönbe a fél szoci vezérkart, és ezzel szinte párhuzamosan hiába kérnek majd időt, mondván, hogy nagy dolgokhoz nem kevés kell belőle, az emberek minden eddiginél jobban fogják áhítani a gyors és pozitív változásokat. Azok pedig számtalan külső tényezőtől, nem utolsósorban a jelenleg alapjaiban változtathatatlannak tetsző globális kapitalista rendtől is függnek, tehát hiába lesz előadva Csodatévő Orbán Viktor misztériumjátéka, lényegi és érdemi változások nem fognak bekövetkezni. És azt see feledjük, hogy a gazdasági válságnak - minden kommunikáció ellenére - még korántsincs vége!

Szépségtapasz. Erről fog szólni a Fidesz kormányzása. Magyar állampolgárság megadása a határon túliakanak, egy-két, költségvetési szempontból elhanyagolható, de hangulati, érzelmi szempontból jól kommunikálható döntés. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem tudnak látványos mennyiségben munkahelyet teremteni (egymillió munkahely tíz év alatt), nem tudják elérni, hogy duplájára nőjön a melós fizetése, nem lehet minden panellakónak szobányi plazmatévéje hitel nélkül, sőt: sokuknak még (újabb) hitele sem lehet majd.

A másik oldalon viszont - bár a sajtó nagy részének totális ellenőrzés alá vonása és a sorból kilógók, az esetleges saját oldali informátorok szigorú megbüntetése révén is előálló megfélemlítés ezek kiderülését akadályozni fogja - elkezdődik (bizonyos szempontból folytatódik) a jól bevált komcsi módszerek alkalmazása: a saját emberek beültetése állami pozíciókba, sokszor csillagászati fizetésekkel, a barátok alvállalkozói megbízása állami pénzből, az állami beruházásokon keresztüli pártkassza-feltöltés, mindaz, amit a szocialista kormányokban is utál a magyar.

És ami a mi számunkra sokkal kézzelfoghatóbb lesz, az az a jellemvonás, hogy a kétharmados szemlélet végigvonul majd a rendszeren. Az általános hangulat nemhogy javulni nem fog, de bizonyos értelemben még komorabb lesz.

Összefoglalva tehát: az önmérsékletre nem azért van szükség, mert egy-két magamfajta finnyás baloldali nem szereti, ha Orbán Viktor a miniszterelnök. Sokkal inkább azért, mert a leendő kormány és kormánypárt esetében semmi nem utal arra, hogy képes lesz tényleges és lényeges  változtatásokra.

S ha a nép most is csalódik majd, mert ugyanazt fogja kapni, mint az elmúlt ezeregyszáz évben mindig is kapott a hatalomtól, ha kiderül, hogy nemzeti érzelmeit csupán eszközként használták, ha rájön, hogy részvétele a kórusban - és aktív részvétele a komcsitlanításban - semmilyen előnnyel nem jár, és semmilyen pozitív hozadéka sincs, akkor mi következik majd vajon? Elmondom: a teljes politikai elit totális eróziója, az anarchia, a féktelen düh tombolása.

Ezt valakinek látnia kellene a prominens személyek közül. Valakinek, aki tenni is tud az indulatok megfékezéséért, a józan hang visszavezetéséért a köztudatba, annak általános elfogadtatásáért. És tudják, mit mondok? Ha ez a valaki esetleg Orbán Viktor lenne, még az én szimpátiámat is meg tudná nyerni.