Ülünk itt a kocsmában, mi Magyarok, szépen fogy az ital, homályosulnak a tekintetek. Miközben nő a hangzavar, lassan összefolynak a szavak, s a tisztelt italozó közönség - ki komótosabban, ki gyorsabban - szinte egytől egyig lerészegedik.

Mámor ül az arcokon, soha nem látott, bár még kétkedő boldogság, indulattal kevert öröm. Ezeregyszáz év sejtekben felgyülemlett és tovább örökített sértettsége, panasza, fájdalma készül kitörni, az energia egy részét ünneplésre, a másikat bosszúra fordítva.

Ilyen még nem volt a több mint ezer év alatt, nemcsak hogy megvan az Ősellenség, de most végre térdre is kényszerítjük, legyőzzük, börtönbe vetjük, bár szakmányban állnak a lámpavasak az Andrássy úton, igazából oda kellene felhúzni ezeket a nemzetvesztő hazaárulókat, és kiirtani az írmagjukat is.

A csapat egységes, mint egy összeszokott kórus, nincsenek fals hangok, nincs kiszólogatás, nincs különvélemény. Nem is lehet - ne is legyen! -, mert az Ellen nem alszik, az utolsó pillanatig kérdéses lehet a diadal, megmondta Szeretett Vezérünk is.

Vannak ugyan, akik nincsenek itt, ők a napi fárasztó robot után pihennek vagy éppen utódaikat, magyar vérüket szoptatják-gondozzák, azok meg jobb is, ha nincsenek itt, mert nyomukban csak hangoskodás,veszekedés és verekedés jár, és még a tárcánkra is vigyázni kellene.

Most nem számít, hogy pont olyan világot szeretnénk, amiért vissza akarunk vágni. Most nem számít az ezeregyszáz év tapasztalata, a zsigeri óvatosság, a köznép bizonyossága, hogy ő csak veszíthet, ő csak pórul járhat. Most csak az számít, hogy vége lehet, vége lesz minden rossznak, mert végre igaz magyarok, igazi Kormányosok kezébe kerül a kormányrúd, és ha rajtunk múlik, az övékben is marad, örökkön örökké, ámen.

Az eddigiek csak hazudták a demokráciát, de most majd eljő az igazi népképviselet és nemzeti szabadság kora, ahol majd nem azt mond mindenki, amit akar, mert nem ez az igazi demokrácia, hanem ahol mindenki az igazat és a jót mondja majd. És ha el nem is hallgattatjuk azokat, akik a régi nótát fújják még mindig, majd szép lassan rájönnek, hogy az idő eljárt felettük, és már nincs létjogosultsága régi eszméiknek, már csak egyet tehetnek: beállnak mellénk mögénk a sorba.

Eltüntetünk mindent, mi nemzetünkre káros, tévét, újságot, rádiót, és egy vezérdallam szól csak majd, mert népünk üdve érdekében most erre lesz szükség. Többé nem kell majd forradalmárainknak az utcára menni, megvívni szent harcunkat, az utca nem arra való, kizárólag ünnepelni jövünk össze holnaptól, ünnepelni nemzetünk nagyságát, és szeretett Vezérünket, akinek az új Aranykor eljövetelét köszönhetjük.

Visszaszerzünk mindent, mi minket illet, és amit azok, meg emezek elloptak tőlünk és gyermekeinktől. Az ítélkezés már elkezdődött, a nyolc és fél év még csak a felvezetés, lesz itt életfogytiglan, vagyonelkobzás, sírás-rívás, jajveszékelés és fogaknak csikorgatása. De ha mindent visszavettünk, mit nemzetrontóink eloroztak, nem lesz többé lopás, mutyi és lenyúlás, csak tiszta kezek, megmondta a Tanár úr is.

Lesz új Alkotmányunk a mostani kommunista Alkotmány helyett, egy új, egy igazi, amely a Szent Korona Tanra épül majd, és amely védszárnya alá vonja a Világ összes Magyarját. Az évszázados szétszakítás, a francia ármány után újra egyesül Nemzetünk. Hazudik, ki azt mondja, hogy az állampolgárság megadása szavazatszerzési célokat szolgál, ez a juss a határon túli véreink jussa, amit a nemzetárulók el akartak venni tőlük azon a borzalmas decemberi napon. Magyar földről szól majd magyar ének, visszavágunk Malina Hedvigért és a nyelvtörvényért, autonómiája lesz Erdélynek, a Kárpátalja és a Vajdaság újra kivirágzik. Trianonnak nem revíziója lészen, hanem a Sors, a Magyarok Istene szolgáltat majd Igazságot e sokat szenvedett Nemzetnek.

A hangzavar lassan elviselhetetlen, bömböl a székely himnusz, a távolba révedő szemek könnyben úsznak, de egyre több fej koppan a svéd tölgyfaasztalon. Századszorra, talán ezredszerre részegedik le e kárpát-medencei kocsma népe, minden egyes alkalommal elfelejtve, hogy a részegséget hosszú, fájdalmas kijózanodás követi. És mégis: a kocsma sosem zár be, a magyar pedig csak bódulni vágy. Szép álmokat, Magyarország!