Gondolom jól gondolom, azon senki nem lepődik meg, hogy a Fidesz elfoglal mindent, amit csak lehet. Lassan már szarni sem lehet nyugodtan nyilvános helyen, mert félő, hogy jön egy fideszes és einstandolja a porcelánt, annak beltartalmával együtt. (Hogy aztán nemzetiszín pántlikával díszítse ez utóbbit, úgy adja el a forradalmi tömegeknek.)

Ezt tehát tudtuk, nem tegnap óta, hanem szinte azóta, amióta tudjuk, hogy Orbán Viktor csaknem dührohamot (szándékos túlzás!) kapott attól, hogy nem lehet az Egyesült Államok elnöke.

Az már kicsit meglepőbb, hogy szép számmal vannak olyanok, akik a totális Fidesz-offenzívának még örülnek is, de ők vagy érdekből csinálják vagy semmit nem tanultak a történelem órákon, vagy elkényelmesítette a őket a demokrácia. Vagy esetleg annyira egyszerű szerkezetek, hogy a Vasedényben a csiga és az ék között vannak a polcon.

Túl az általános és örök Orbán-fóbián, mi is a baj a Forradalmi Munkás-Paraszt Antioligarcha  Burzsoá Kormánnyal?

Amikor azt írom, hogy Orbán Kádár legjobb tanítványa, akkor kizárólag egyetlen súlyos problémára utalok, mégpedig arra, hogy Orbán úgy véli: mindenben kompetens és mindenkinél mindent jobban tud.

Midőn választott miniszterelnökünk kivágni vélte magát a kínkeservvel összeszecskázott 29 pontjával - amelynek általam nem ismert és nem értett okokból még a balliberális média is örülgetett -, több helyről, például a Magyar Álszocialista Oligarcha Párt irányából is jött a vád és a kritika, hogy a Fidesz programja (maradjunk annyiban, hogy "programja") a gazdagok érdekeit szolgálja. Marha nagy újdonság! Ha valaki nem tudta volna régóta, annak megmondtam volna, csak kérdezni kellene, Béláim.

Ezt például egyáltalán nem tartom bajnak. Ugyanis minden politikai erőnek kellene hogy legyen valamilyen fajta világnézete. Ha a Fidesz politikai-gazdasági-társadalmi krédója a jómódúak ("öngondoskodók") támogatása, akkor az számomra még akkor is elfogadható, ha egészen véletlenül - mintegy 9 millió honfitársammal együtt - kimaradok belőle.

Önmagában az állami hivatalok és intézmények elfoglalásával sem lenne bajom - persze pusztán politikai értelemben. Az persze árulkodó, de a Fidesztől megszokottnak megfelelően stílustalan, hogy mondjuk az ÁSZ élére nem egy semlegesnek látszó, de jobboldali kötődésű személyt, hanem egy pártkatonát jelölnek. Mégis: pusztán politikailag a fontos helyek saját emberekkel történő betöltése érthető lépés.

A keresztény kurzus erősödése is természetes. Azok ugyanis, akiknek nincs megalapozott, mélyen gyökerező hitük és legalább minimális ismeretük a spirituális dolgok lényegéről, azok könnyen gondolhatják úgy, hogy ez valami csuda dolog, amit szükséges mutogatni, kitenni az ablakba; az egyház és annak hívei pedig széles társadalmi bázissal kecsegtetnek politikai szempontból. Kábé ennyi, mármint hogy kecsegtetnek.

Még az sem lepett meg, hogy a média totális elfoglalásán túlmenően, ismételten megpróbálkoznak az egyszer már elbukott Lex Répássyval, azaz hogy minden információra, sőt véleményre reflektálhassanak, ami negatívan érinti őket - bármelyik sajtóorgánumban.

Ám itt el is érkeztünk a dolog neuralgikus pontjához! Ahhoz ugyanis, hogy miért nem lesz jó nekünk Orbán Viktor és népi zenekarának kábé húsz éves, megtörhetetlen uralma.

Nem elsősorban azért, mert a Vezér személyes politikai valamint a holdudvar financiális ambícióján túl semmilyen átfogó képpel nem rendelkeznek arról, hogy mit kellene kezdeni ezzel az országgal. Nem is amiatt, mert a XXI. században Európa közepén már nem trendi diktatúrában gondolkodni - bizony, ahogy én látom, trendi marad az örökre vagy legalábbis amíg ember néz az égre.

Az ok kettős: egyrészt semmiféle garancia nincs arra nézve, hogy ha végre kitalálják a srácok, hogy merre induljanak, akkor egy alapvetően jó irányt választanak. Ezt nem csak az támasztja alá, hogy a nyolcéves fütyivakargatás alatt egy épkézláb stratégiát nem sikerült összehozni, és egy hatalmas blöffel szerezték meg a kétharmadot, hanem például a borzalmasan gyenge és színvonaltalan káderpolitika is.

A másik ok, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz úgy ahogy van, korszerűtlen, ósdi, avitt és idejét múlt! Ha a XXI. században egy párt vezetője nem ért az internet használatához, ha mind retorikájában, mind gondolkodásmódjában megrekedt a XX. század utolsó harmadában, azaz ha nem érti a technikai fejlődés hatását a társadalmi fejlődésre, akkor nem ért semmit az őt körülvevő világból.

El lehet foglalni az országot és annak minden bársony-, plüss-, vagy faszékét  (a szótő a szék és nem az ék), totális ellenőrzés alá lehet vonni az írott és elektronikus médiát, de az internetes szólásszabadságot bajos lesz betiltani!

Persze a dolog nem fog könnyen menni, hiába vagyunk többen is, akik siettetni szeretnénk a folyamatot. Orbán jól tudja: az emberek többsége Blikket, Borsot és egyéb hasonló szarokat olvas. És ortodox elitistának kell lenni ahhoz, hogy azt gondoljuk: ez akár hosszú távon is változhat.

De ha visszatérünk a kádári hagyományokhoz, ha a párt-pártsajtó mellett az ún. közmédia is a Párt szócsöve lesz, ha mindenhonnan  Pártunk és Kormányunk valamint a Szeretett Vezér nagyszerűsége ragyog ránk, akkor az emberek előbb-utóbb elkezdik majd keresni a Szabad Európa Rádió és a Beszélő utódját. Persze nem kell bődületesen sokáig keresni, elég rákattintani az alapértelmezett internet böngészőre.

Bede Márton szavaival élve, azt gondolni, hogy én fújom a passzátszelet,  és mindenkinél mindent jobban tudok - NEM MENŐ. XX. századi diktatúrásdit játszani a XXI. században, nemcsak hogy nem menő, de egyenesen nevetséges. Abban bízni és azért élni, hogy a nevünket megőrizze a történelem és az emlékezet, szintén szűk látókörűségre, magyarán csököttségre vall.

És nem árt észben tartani azt is, hogyaz internet mellett a vörös festéket sem lehet betiltani. Az pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a szoborba öntött történelmi túlzások ellen tiltakozzunk vele.