Úgy gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy Orbánéknak a lehető legjobbkor jött a vörösiszap-katasztrófa, hiszen abból több soron is profitál(hat) a Fidesz-Magyar Népköztársaság Kht.

Először is, ugye, meg lehet mutatni a Párt és a Pintér Rendországa Bt. - a Kht. egyik alvállalkozója  - erejét. Uraljuk a helyzetet, határozottak vagyunk és erősek, IRL állunk a gáton, oppardon, a zagytározó düledező falán, testközelből védjük szavazóinkat, a Lomizó Igaz Cigánymagyarokat és Nemlomizó Társaikat. (képinnen)

Másrészt a tragédiát mint fegyvert felhasználhatják - és erre utaló jelek, nyilatkozatok is vannak már bőséggel - a Kommunisták Elleni Szent Háborúban. Egy fideszes politikus számára talán nincs is kéjesebb érzés, mint azon a mozdulaton ábrándozni, amellyel mint utoljára elkobzandó  vagyontárgyat, a herendi porcelán Lenin-szobrot emelik majd le a bűnös-milliárdos vállalatvezető íróasztaláról, és elrettentésül, de nem kis cinizmussal felteszik 1 Ft-ért a Vaterára, a vételárat felajánlva a kolontári iskola újjáépítésére.

Nem beszélve - harmadrészt - arról a történelmi lehetőségről, amely a Fidesz kezébe helyezheti a hazai timföldgyártást, még akkor is, ha az a már megszellőztetett államosításban is ölt testet. És itt visszacsatolás: mivel Gyurcsánynak ebben az üzletben is van érdekeltsége, a kivitelezés nem lehet kérdéses.

Persze kevesen vannak, akik a Kormány határozottságát rossz szemmel nézik. A köznépből kevesen gondolkoznak el azon, vajon mennyire felel meg egy/a demokratikus jogállam kereteinek és követelményeinek az, hogy felelős politikusok mintegy a helyszínről utasítják a nyomozást szinte még el sem kezdő ügyészséget (jah, tudom, a Nemzetbiztonság Bt. nyomoz az ügyben, de talán vádat az ügyészség fog emelni és nem Szijjártó Péter...).

És ami még ennél is rosszabb: eszébe jut-e valakinek egyáltalán, hogy minden elhunyt  személy és minden anyagi kár ellenére esetleg meg kellene várni a pártatlan vizsgálatok végét a véleményalkotással? (Válaszként egy klasszikust idézek: nem, nem, soha!)

De kevesen gondolnak bele abba is, vajon mitől lenne jobb gazdája - tudom-tudom, ennél csak jobb lehet - az állam ezeknek a termelő vállalatoknak (majd később ld. a közmű-vállalatokat is, á la Pécsi Vízmű), mint a köcsög kapitalista. Hiába láttuk ugyanis a szocialista nagyvállalatok működésének sikerét, a közvélekedés most (is) azt tartja, hogy az állam rendet tud tartani a gazdaságban is.

Hát persze. Leszámítva azt az apró tényt, hogy ha az állam a birtokosa valamely gyárnak, ágazatnak, akkor abszolút kizárhatja abban a szegmensben a versenyt. A hatékonyságról meg annyit, hogy az állami cégek a legjobb alanyai a közös pénz pártpénztárakba és magánzsebekbe történő szivattyúzásának.

De hát most már nem csak Forradalom, de Katasztrófa is van, és az ilyen extrém helyzetek persze extrém megoldásokat követelnek vagy engednek meg.

Ezért is jó ez a tragédia a Fidesznek, mert úgy lehet átlépni bizonyos határokat, hogy a hivatkozási alap az ország népe nagy részének is eladható. Akinek meg nem, az Ellenség. Így, nagy kezdőbetűvel. 

De van még egy nyertese a vörösiszap-katasztrófának, az pedig a Széles Látókörű és Mindig Bölcs Magyar Nép hangos, véleménymondó része. A Tudás és az Erkölcs Bajnokai.

A múlt pénteki mérleg szerint a katasztrófában eddig meghalt hét ember ember, és több mint százötven sérültet láttak el az egézségügyi intézmények. Egy mai híradás szerint az elmúlt hétvége három napján 463 balesetben nyolcan meghaltak, százharmincan pedig megsérültek.

Igazán nem kedvencem a véralgebra, de Magyarország autóvezetői - akik között mostanra már alig van kommunista - egy év alatt az ötvenszeresét produkálják a kolontári katasztrófa halálos áldozatainak és sérültjeinek. Mégsincs tele az internet az autógyártás és útépítés ellenzőivel (demagógia), de azokkal sem, akik teli szájjal követelnék a felelősök felakasztását - mint teszik azt (ceterum censeo) vizsgálati eredmények nélkül a komcsi timföldesekkel. Talán nem tévedek, ha ennek egyik okaként azt jelölöm meg, hogy éppen azok viselkednek ilyen magukból kivetkőzött, vadállati módon a közutakon is, akik most statáriális bíróság elé rángatnának mindenkit, aki valaha megvett legalább egy alumíniumkanalat.

Persze fizikai képtelenség, de jó lenne, ha mindazok is mélyen magukba néznének, akik - mint általában mindig, mindenhol - most is az "én megmondtam", "én már előre tudtam" okoskodásaikkal jönnek. Ugyanis a normalitás világában van egy olyan úri szabály, hogy "ha akkor nem szóltál, most kussoljál!".

A környezeti károkat sem akarom elbagatellizálni, és csak bízni tudok abban, hogy Természet Anyánk ezt a problémakört is sokkal okosabban fogja elrendezni, mint Illés Zoltán és a Katasztrófavédelem együttvéve. Az sem lep meg, hogy szinte rögtön itt termettek a zöldbékések és egyből lehurrogták a Magyar Tudományos Akadémiát, elvégre ez utóbbi - a zöldekkel szemben - még nem feltétlenül megbízásból dolgozik.

Ám az Okos Magyar a környezetvédelemmel kapcsolatban is gátlástalanul fejti ki a véleményét és dühöng. Az nem számít, hogy ha van szemetelős nép, akkor mi vagyunk azok, hogy a kutyaszar eltakarítása a mai napig nem állandósult divatként - sőt, ha az ember szól, akkor természetes a visszakaffanás és a "mi közöd hozzá" válasz -, és úgy egyébként, nagy általánosságban is állítom: nem vagyunk mi olyan faszagyerekek, hogy lelkifurdalás nélkül foglaljunk állást olyan kérdésekben, amelyekben - ha sokkal kisebb mértékben is -, de mi is sárosak vagyunk!

Ha kölcsönveszem Török Gábor posztjának címét, akkor, bár negatív előjellel, de én is állíthatom, hogy bajban ismerszik meg a magyar is.

Ez nálam viszont azt jelenti, hogy biztos vagyok benne: a vörösiszap-tragédiával kapcsolatban is elvesztettük annak esélyét, hogy a valóságot közelítő eredménnyel záruljanak le a vizsgálatok. És jelenti azt is, hogy nem csak sok-sok emberből bukott ki ismét az ősparaszt, hanem teljesen nyilvánvaló, hogy fényévekre vagyunk a kulturált hangvételtől, a mérlegelés után kialakított, visszafogott véleménynyilvánítástól.

Helyette egy dolog van: a vörös köd.