Tegnap csak rövid időre voltam internet közelben, híreket már évek óta nem nézek-hallgatok, de így is elcsíptem, hogy az éjszaka folyamán megnyitják a Margit hidat. Még Bedébe is beleolvastam előtte, hogy miért nem menő, ha három hídból mondjuk mind a három működik.
Párom viszont az újranyitásról mit sem tudva lepődött meg ma reggel, amint áthaladtunk a Nyugati téri felüljárón, én meg mondtam neki, hogy akkor már ki is próbálom az új-régi, régi-új hidat.
A Széchenyi rakpart felől közelítettem meg az objektumot, nem voltam egyedül, bár az már gyanúra adott okot, hogy a felhajtónál, a Jászai Mari téren a szemközti sávban autók parkoltak. Hamar kiderült - lévén, hogy egyre többen jöttek szembe, ami normál esetben ott nem alapértelmezett üzemmód -, hogy a Pozsonyi út felől még zárva van a híd.
És most az ötvenfilléres kérdés: önök szerint jelezte ezt bármi a Széchenyi rakparton, a Parlament felől érkező autósoknak?
Semmi baj, Magyaridióták, gondoltam, akkor majd a Pannónia utca felől megyek. A Radnóti utcába kanyarodtam fel, a mi sorunk a Tátránál állt, de nem adtam fel. Csak később, legalább tíz perc tüttyögést követően, már-már a célvonalon, a Katona József utcánál döntöttem úgy, hogy akkor inkább megnézem, tehermentesült-e az Árpád híd.
Így nem mentem ma át a Margit hídon.
Gyengébbek kedvéért: nem az a bajom, ha egy híd nem megy (pontosabban a hídon nem megy a forgalom). Sokkal inkább az, hogy valami vudu varázslat miatt a hidakkal kapcsolatos bárminemű tevékenységet - pl. a Kőröshegyi völgyhíd építése, anno hétvégenként a Lánchíd lezárása, az Árpád híd dilatációs problémájával kapcsolatos bénázás; stb. - vagyunk képtelenek mi magyarok normálisan elvégezni. Azaz nem a híd nem megy, hanem a gondolkodás, a szakszerű cselekedet.
Azt már az irodában olvasom, hogy egyrészt a hídon átkelő első kétszáz autósnak emléklapot adtak - hűűű, hogy ezekre a teljesen fölösleges, jópofának tűnő dolgokra a fontos és szükséges intézkedések helyett mindig van pénz és idő! -, másrészt, hogy az autós kollégák - mint a kiselefántok, amelyek nehezen tanulnak, de gyorsan felejtenek - képtelenek (voltak) megbirkózni azzal a helyzettel, hogy visszakapták a hídjukat.
Lehet, hogy mégis Bedének van igaza?