Azért az elképesztő, hogy miközben ennyi marxizmuson nevelkedett ex-káder - és egyszerű elszenvedő alany - üldögél remegve a plazmatévé és a monitor előtt, alig van valaki, akinek eszébe jutna, hogy amit ma Orbán-féle politizálás címszó alatt látunk-hallunk-érzékelünk, az a bolsevizmus XXI. századba átültetett gyakorlata, ami az elődjénél talán csak annyival modernebb, hogy a tömegkommunikációs eszközök révén gyorsabban lehet közvetíteni az üzenetet. (képinnen)

A bolsevik szó a большинство (ejtsd: bolsinsztvo) kifejezésből ered, ami oroszul annyit tesz: "többség". A forradalmi marxisták párton belüli többségének kialakulásáról nem nagyon van információ a neten, csupán egy, viszonylag jó összefoglalást találtam, amely így fogalmaz: bár a párton belül a centristák vannak túlsúlyban, a forradalmi szárny Lenin vezetésével az 1903-as és 1904-es kongresszuson ügyesen taktikázva többséget szerzett - innen származó elnevezések: • centristák = mensevikek („kisebbség”, holott valójában ők voltak többségben) • forradalmi marxisták = bolsevikok („többség”).

Nem mellesleg az első szavazás, amelynél többségbe kerültek, valami olyan komoly és nagy horderejű kérdésről szólt, mint hogy szükséges-e párttagnak lenni a mozgalom támogatásához vagy lehet azt párton kívülről is végezni vagy ilyesmi.

A többség megszerzése aztán hozta magával azt az ideológiát és politikai hozzáállást, hogy ha mi vagyunk többségben, akkor a mi akaratunknak kell megvalósulnia. Csak és kizárólag a mi akaratunknak.

Szükséges megjegyezni, hogy sem a képviseleti demokráciával, sem annak részeként a többségi akarat érvényesülésével nincs alapvető problémám. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy napjaink modern demokráciafelfogása már régen az érdekegyeztetésről és érdekintegrációról szól, nem pedig arról, hogy ha mi vagyunk - akár kétharmados - többségben, akkor már önmagában ettől a ténytől mi értünk mindenhez a legjobban, következésképpen nem kell senkit megkérdeznünk semmiről. (Megkérek minden protestálni készülő embertársamat, hogy legyen kedves nem jönni a nemzeti konzultációval, meg az ön is kérdezhet Facebook-on Orbán Viktortól reklámszövegekkel, nem beszélve a legújabbról, az alkotmányos kérdőívről, mert ezek csupán a politikai marketing eszközei, de ettől még Pártunk és Kormányunk nagy ívben szarik a polgárok véleményére.)

Ráadásul van Orbánnál egy szűkítése is a bolsevista (bolseviki, he-he) felfogásnak, nevezetesen, hogy mivel a Parlamentben kétharmados többséghez jutott (a pártja), ő egy személyben kompetens minden kérdésben. Ez a felfogása Strasbourgban csúcsosodott ki, de számomra nem az ezerszer idézett, az állam én vagyok típusú felszólalásaiban, sokkal inkább egy freudi elszólásában, amikor a régi médiatörvénnyel kapcsolatban az csúszott ki a száján: "az a törvény, amit én most hatályon kívül helyeztem". Aztán persze kijavította magát többes szám első személyre, de már hiába: tulajdonképpen csak megerősítette azt, amit már úgyis régóta tudtunk.

A bolsevizmusnak egyébként vannak további jellemvonásai, amelyek tisztán felismerhetők az orbáni politikában, ilyen például az ellenségkeresés vagy még inkább: az ellenséggel szembeni önmeghatározás (Lenin-fiús attitűd).

Számomra elképesztő az a tény, hogy a mégoly felismerhető stílusjegyek ellenére is ekkora rajongótábora van Orbánnak és politikájának, az meg a dolog pikantériája, hogy éppen egy antikommunista retorikát középpontba állító politikus és politikai erő másolja szinte teljesen pontosan a bolsevikokat (kommunistákat).

Nem csak én mondom, de én is megírtam már, hogy Orbán és a Fidesz szinte a legkisebb lépésükig kiszámíthatók, hiába lebegtetnek sokszor, hiába színészkednek, elég jó találati aránnyal lehet tudni, hogy mit fognak tenni. Ennek egyik oka az, hogy a mintát már láttuk a világtörténelemben. Ha szeretnék még jobban megismerni őket, csak lapozzák fel a bolsevizmus történetét. És akkor látni fogják nemcsak az egészet, hanem annak csúf végét is. Ideje lenne eszmélni.