Régóta mondogatom, és most írásban is rögzítem, hogy egyes korábbi kormányokkal szemben jelenlegi Pártunk és Kormányunk nem hazudik. Soha. Csupán egy alternatív valóságban él, melynek rugalmasak a keretei, azaz mindig hozzáigazíthatók nemcsak a cselekvésekhez, hanem a történésekhez is.
Persze kívülről, egy másik mátrixból, vagy ha úgy tetszik, a valóság talajáról szemlélve rendkívül groteszk a kormány erőlködése, hogy a saját maga által teremtett alternatív valóságát megpróbálja hozzáilleszteni az általunk tapasztalt reáliákhoz, de azt innen, a páholyból is el kell fogadnunk, hogy bármilyen őrültségnek tűnik is ez az alternatív valóság, van benne rendszer.
A kormány alternatív valóságának legfőbb ismérve a hibátlanságba, és ennek részeként a tévedhetetlenségbe vetett hit. Minden, amit a kormány - és főként annak feje - tesz, jó. Ha bármi "nem jóság" mutatkozik, annak okai kizárólag külső körülményekben, sőt mások, a kormány ellenségeinek aknamunkájában keresendők.
A kormány alternatív valóságában az idő, a számok (a matematika szabályai) és úgy általában a tények rugalmasak vagy rugalmasan alakíthatók.
A kormány alternatív valósága alapelvének bázisa, ha úgy tetszik origója Orbán Viktor félelme a tévedhetetlenség illúziójának (látszatának) elvesztésétől. A tévedhetetlenségbe vetett hit könnyen utat talál az emberi elmébe, különösen az olyan emberekébe, akiknek a szervilizmusa nagyobb, mint a bölcsessége és a tehetsége. Asszem PC voltam.
Sokakkal ellentétben úgy vélem, ez önmagában nem betegség, hanem védekezési mechanizmus. Láttam nem egy embert, aki nem volt hajlandó elfogadni a látható tényeket. Láttam havernőt, akinek akkor is hiába mondtuk, hogy megcsalja a fiúja, amikor kézen fogva látta őt egy másik lánnyal. Láttam havert, aki vérig volt sértve, amikor egy volt csajával összejött az egyik barátja, de amikor ő jött össze a volt barátnő barátnőjével, akkor váltig állította, hogy ez teljesen más helyzet. És napokig sorolhatnám.
Ilyen esetekben a külvilág, a "körüllakók" felelőssége különösen nagy. Objektíven, tényekkel bizonyítottan, de rendkívül türelmesen vissza kell vezetni a delikvenst a való világba. Mellőzni kell az indulatokat. A gúnyt, a viccelődést. A felhánytorgatást. A lenézést. Csak az igazolható tények számítanak ilyenkor.
Mindezt addig kell megtenni, amíg nem késő. Amíg az alternatív valóság nem válik a delikvens számára teljes valósággá. Mert az onnantól már orvosi eset. Azaz betegség.