A fanyalgó és elégedetlenkedő magyar honpolgárok régóta sérelmezik, hogy a hazai választási jogban nem létezik az "Egyikre sem" opció, amelyet azok a választópolgárok ikszelhetnének be, akik a felkínált politikai alakulatok illetve politikusok egyikére sem kívánnak szavazni.

Természetesen a lehetőség - ha közvetve is, de - létezik: egészen egyszerűen érvénytelenül kell szavazni, azaz mondjuk a "két egymást metsző vonal" részére fenntartott karikából kettőt (vagy az összeset) ki kell satírozni. Lehetne persze üresen is hagyni, de egy pillanatnyi kétségünk se legyen a felől, hogy az ügyes és elkötelezett szavazatszámlálók valamelyike egy óvatlan pillanatban behúzná a neki tetsző (őt fizető) alakulat vagy annak politikusa nevét.

Az elmúlt hónapokban (sőt, talán években) rengeteget gondolkoztam azon és sokszor álltam értetlenül az előtt, hogy az ellenzék miért nem képes teljesen nyilvánvaló politikai magas labdákat lecsapni, különösen az ország ellopása témakörében. Még akkor is kezdett gyanússág válni a dolog, ha a tolvajlásokat, a mutyikat nyilván nem feltétlenül az MSZP-nek és szatellit szervezeteinek kellene, kellet volna képviselni, hiszen tény, hogy a Nokia reklámarcai eléggé hiteltelenek (lennének) bármilyen korrupcióellenes jelmezben.

Nem is tőlük vártam volna ezeket a politikai akciókat, sokkal inkább az LMP-től vagy a Jobbiktól, de egy-két közgépes performanszon kívül nem kaptunk mást, azok is elég gyengén lettek artikulálva, hogy úgy mondjam.

Aztán nagy nehezen leesett a tantusz.

Tudniillik, hogy szó sincs itt bénázásról, épp ellenkezőleg: tudatos cselekvést, elhallgatást illetve tudatosan visszafogott kommunikációt látunk. És ennek két oka lehet: vagy már most kilóra meg vannak véve a politikus urak és pártjaik vagy csak nyilvánvalóvá vált számukra, hogy nem milliócskákat kell dobozokban tologatni az íróasztalokon, hanem teljes ágazatokat vagy hadd ne mondjam: teljes országot kell lenyúlni - már csak azért is, mert az elmúlt négy évben bebizonyosodott, hogy minden különösebb társadalmi következmény nélkül le lehet.

Tehát nem történik más, mint hogy jól felfogott egzisztenciális érdekből kussolnak a tisztelt hölgyek és urak.

Ezt támasztja alá azt a lassan más egybitesnek sem nevezhető kommunikáció, amelyet nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzékiek is folytatnak. Ki törődik már azzal, hogy az értelmiséghez szóljon, amikor az ál-valóságshowkon tartott népnek elégséges egyszavas üzeneteket küldeni?

Lehetne még napokig boncolgatni a témát, de a lényeg ugyanaz marad: a felelős döntés az áprilisi választáson az, ha a honfiak és honleányok érvénytelenül szavaznak. Változni persze még attól sem fog semmi, ha esetleg összejön két-háromszázezer érvénytelen szavazat. De az már legalább azt jelezné a jelenlegi garnitúrának, hogy vigyázzanak, vagy ha képesek: változtassanak, mert nincsen sok idejük...