Ennek a posztnak a címe nem Matolcsy Györgyre és a róla írt könyvre utal, az írás sokkal lényegesebb dolgokról szól.
Életem hajnalán viszonylag intenzíven sakkoztam, kisdobosként egyszer második lettem egy városi bajnokságon. Többre két ok miatt nem vittem: az egyik, hogy nem gyakoroltam eleget, a másik, hogy az első okból is kifolyólag, nem láttam előre két-három lépésnél.
Putyin - lévén az oroszok, különösen az orosz vezetők NATO-fóbiások - azt szerette volna (szeretné), ha a NATO és az orosz érdekszféra határa Ukrajna nyugati határán lenne. Ukrajna uniós integrációjának egyenes következménye a NATO-tagság, az viszont azt jelentené, hogy ez a határ az ukrán-orosz határvonalon lenne. Az ukrajnai beavatkozásnak az lehet a valószínű következménye, hogy Ukrajna kettészakad. Ha Ukrajna kettészakad, akkor ezt a határvonalat ugyan sikerül nyugatabbra tolni, de a további következmények sok tekintetben kiszámíthatatlanok.
Nem tudom, Putyin sakkozott-e valaha, de kétlem, hogy két-három lépésnél előbbre látna. Ennek persze az is oka, hogy egy olyan rendszerben, amelyben több millió kiszámíthatatlan elem (ember) van, jóval nehezebb megjósolni a várható kimeteleket.
Bár az egyik aspektusból eszméletlen módon unom, másrészt viszont egyre nagyobb érdeklődéssel figyelem a Fidesz legújabb elszámoltatási szappanoperáját. Tudom, hogy a Simon-ügy a választásokról szól - ennek egyik közvetett bizonyítéka, hogy a beígért elszámoltatások valahogy nem úgy sikerültek az elmúlt négy évben, ahogyan azt a Fidesz megígérte (beígérte).
Putyin ukrajnai beavatkozását és a Fidesz vehemenciáját természetesen a sakk köti össze. Az a különbség csupán, hogy a Fidesz régóta egyetlen lépést lát előre. Oké, persze egyelőre látszólag nincsen sok foganatja az "ezt mondta a Fidesz négy éve/tavaly/a múlt hónapban/tegnap/délelőtt" és az "ezt mondja a Fidesz most" szembeállításoknak, de nem szabad elfelejteni, hogy április 6-án este a Fidesz számára is elkezdődik az "elmúltnyolcév", ami annak ellenére teheti hangsúlyoss(abb)á a Fidesz stiklijeit, hogy sok információs csatorna még kontrolláltabb lesz (lehet), mint most. Figyelmeztető jel lehet például Rogán ingatlanügye.
A golf pedig az egyik legkedveltebb filosz-viccem révén kerül ide. A történetnek az a mondanivalója, hogy mit sem ér a siker, ha az ember nem tudja kivel megosztani, nem tud vele dicsekedni. Magyarán, nyilván nem azért gyűjtögetik a Fidesz-potentátok a filléreket, hogy ne élvezzék a felhalmozott vagyon előnyeit.
Márpedig minél magabiztosabb valaki, annál kevésbé éber. És minél jobban telik az idő, annál inkább viszket a vagyonos polgár (feleségének) keze, egy kiadós pénzköltésre.
És lehet, hogy a Louis Vuitton-táskát, meg a lakóparki ingatlanokat még ki lehet magyarázni, de ha az ilyen ügyek elérik a kritikus tömeget, akkor baj lehet belőlük. A politikai ellenfeleknek az ilyen esetekre szóló hatásos forgatókönyv mindenesetre már most a rendelkezésükre áll.
