Mostanában egyre nagyobb élvezettel lapozom fel nap mint nap a Magyar Nemzetet, mert Magyarország kiemelkedő bulvárpolitikai médiamunkásai együgyű szervilizmussal ontják benne a nagyobbnál nagyobb marhaságokat, így a lap rendkívül szórakoztató. Nem nagyon tudnak felhúzni még a legőrültebb ostobaságokat (vagy ha úgy tetszik: a legostobább őrültségeket) tartalmazó írások sem, mert tudomásul vettem, hogy a rendszer nemcsak a talpnyalásnak kedvez, hanem a kontraszelekciónak is, így a kiválasztódás termékei többnyire buta, de feltűnési viszketegségben szenvedő emberek és azok agymenései.
Ami viszont a mai napig fel tud bosszantani, az az aljasság. Különösen az a fajtája, amikor a gépíró saját és bandájának lelke, annak sötétsége rávetül az írásra, és normális, tisztességes embereket is bevon a mocskolódás körébe. Igen, tudom: mindenki saját magából indul ki, és ezzel le is zárhatnám a kérdést. De nem tudom megállni, hogy néhány egyszerű ténnyel reagáljak egy a "nemzeti" oldalon különösen közkeletű tévhitre.
Négy éve és az idén is végigálltam a XIII. kerületben az átjelentkező szavazók négy illetve két és fél óráját. Négy éve leírtam, hogy miért voltam átjelentkező, és a lakhatásom keretrendszere azóta nem lett egyszerűbb.
Nem vagyok naiv, és nem fogok úgy tenni, mintha a korábbi választásokon jó eséllyel ne lehettek voltak szervezett szavazók. Még úgy is, hogy bizonyos meglévő adatbázisok révén sokkal egyszerűbben lehetett (volna) a választókerületből szavazókat szerezni, mint mondjuk Sopronból vagy Békéscsabáról Budapestre utaztatni kisebb csapatokat. A legtöbb átjelentkező azonban egyszerű technikai okokból szavazott az állandó lakcímétől eltérő szavazókörzetben. Ráadásul a 2010-ig érvényben volt rendszerben sokkal jobban ki tudta fejezni választói akaratát az egyéni jelölt tekintetében, mint 2010-ben, amikor az átjelentkezőknek kijelölt szavazókör választókörzetének képviselőjelöltjére szavazhatott, vagy idén, amikor az állandó lakcím szerinti választókörzet jelöltjére voksolhatott.
A politika és a politikát kiszolgáló lakájmédia félelme az átjelentkezéssel szavazók esetében is fals volt (politikai oldaltól függetlenül), nem utolsósorban azért, mert a saját fals gondolkodásmódjukból indult ki a változtatás ötlete. Az átjelentkezéssel szavazókat voksturistáknak, gyakorlatilag választási csalóknak nevezni méltatlan és aljas dolog. Az efféle kommunikáció legnagyobb bűnét leginkább azzal a történettel tudom megvilágítani, amikor is az idei várakozásom második órájának vége felé megjelent egy középkorú férfi a helyszínen és a sor felé kiabálta: "Nem szégyellitek magatokat ezzel az átjelentkezéssel!?" (Mire én visszakiabáltam: "Már csak maga hiányzott a jókedvünkhöz!" - amit általános derültség fogadott.)
Nem tudom, érzik-e a bekiabálás abszurditását: az idei választási szabályok alapján semmiféle "haszonnal" nem járt átjelentkezéssel szavazni, csak hát erről elfelejtették értesíteni a harcra éhes polgárokat. Általánosságban: ha alapvetően rosszindulatot (csalást) feltételezünk a honfitársainkról és ha ócska politikai célzattal minden alap nélküli hazugságokat ültetünk el az állampolgárok agyában, akkor a lehető legnagyobb bűnt követjük el a saját társadalmunkkal szemben.
Tisztában vagyok vele, hogy a napi megélhetés miatt sok emberi elv a háttérbe szorul a politikában és a politikát kiszolgáló háttér-ágazatokban. De nem lehet mindent feláldozni és nem lehet mindent felégetni a fizetési boríték miatt. És nem csak azért, mert egyszer minden tett visszaszáll az elkövető fejére. És nem is azért, mert a jelenlegi apatikus társadalmi tendenciák ellenére is egyre több információhoz, impulzushoz lehet hozzáférni, így a hazugságok leleplezése egyre könnyebb. Hanem elsősorban azért, mert a tisztességtelen viselkedés szégyenteljes. És valahogy bele kellene tudni nézni a másik ember szemébe. Akkor is, ha nem elvbarát.
