A napokban kezembe akadt a Gazdasági Tükör Magazin. Bár folyamatosan kapjuk a lapot, soha nem keltette fel az érdeklődésemet, de legyünk nagyvonalúak, ez biztosan az én hibám. Leggyakrabban a napi toalettlátogatásaim alkalmával olvasgatok ilyen periodikákat, külön szerencséjük, ha valami olyat eszem, ami miatt napi egynél többször kell az ingatlan legkisebb helyiségében elsz*rnom az időmet.

Őszinte leszek, néha bulvár hetilapok is a kezembe kerülnek, a leghosszabb idő talán három perc volt, mialatt "kiolvastam" egy ilyen szennylapot, de abban asszem Sharon Stoneról közöltek buja képeket, szóval - bár a szövegértő olvasásban nem lehet lealázni -, leginkább csak a képek lehetnek fontosak. Ha egyáltalán...

De vissza a GTM-hez. Mielőtt letépem a legelső lapot a gurigáról, leteszem az újságot, ilyenkor nem ritkán a címlapon landol a papír, így a hátlap kínálja magát grandtotálban. Ez most a következő volt:

Farkasházy Tivadarnak volt több eszmefuttatása a témában, ha megtalálom, linkelem. A lényeg kérdés formájában: ha a Paksi Atomerőmű hirdet egy lapban, akkor vajon több áramot vesznek a lap olvasói?

Vajon miért kell marketingkeret olyan cégeknek, amelyek értékesítését nem befolyásolja a reklám? A válasz egyszerű: állami pénzt "kell" pumpálni bizonyos helyekre. Ami túl azon, hogy a hirdetés árának egy része visszakerül a pénzt átutaló cég menedzsmentjének bizonyos tagjaihoz, természetesen beépül a szolgáltatás árába.

Ez lopás és hűtlen kezelés. Édes magyar hazánk egyik leggyakoribb bűncselekménye. Erodálja jövőnk energiáját, de legalább jó barátok vagyunk. Aki emlékszik az egész oldalas Magyar Nemzet hirdetésekre a 2000. év környékéről, az tudja, mire gondolok...