A magyaridiotizmus egyik leggyakoribb megjelenési módja a felháborodás. A felháborodás azon, hogy valaki szólni, figyelmeztetni merészelt valami olyasmiért, amit nem illett, nem kellett volna tennem vagy csak egyszerűen a saját fényemben sütkérezve megfeledkeztem a másik tízmillióról (hatmilliárdról, bár az is lassan hét).
Nem tudom, honnan, miből adódik ez a mentalitás. Mindensetre ahelyett, hogy az emberek eldünnyögnének egy "elnézés"-t, vagy az autóban intenének vagy villantanának, villognának egyet, hogy te hülye paraszt, én hibáztam, tudok róla, bocs, megy a felháborodott visszaszólás, a közömbös mozdulatlanság vagy éppen ideges mutogatás vagy nem kevésszer a visszadudálás.
Mert miközben ők hibáztak, még nekik áll feljebb. És ki vagy te és milyen jogon mersz szólni nekik...
