Bár ki tudja, mit hoz a nap hátralévő része, én már reggel háromnegyed hét körül a fenti forgalmi rendszámú ezüst metál Toyota Corollának, pontosabban ötvenen túli férfi sofőrjének adtam a "Nap Seggfeje" díjat.
A Kozma Ferenc utcából kanyarodtam ki a Báthory utcába, a Parlament irányába. A Vértanúk terén lévő kereszteződés elég béna, balról kis ívben kanyarodó, betorkolló, de ugyanakkor azonnal balra kanyarodó sávval, a jobbra kanyarodó sávban trolimegállóval, szóval százszoros gratula annak, aki kitalálta.
Én haladtam egyenesen a Széchenyi rakpart irányában, amikor a kereszteződésben az említett, a Szabadság tér irányából a Kossuth tér felé kanyarodni kívánó kolléga úgy döntött, ő ugyan nem vár tovább és elindul. Fékeztem és nyomtam a dudát, hogy figyeljen, aztán ő is fékezett, így el tudtam haladni előtte, miközben hallom ám, hogy visszadudál. Kihajtott mögöttem, beállt a jobbra kanyarodó sávba, de sajnos nem egymás mellett álltunk, így nem tudtam megvitatni vele az esetet. De mialatt elhaladt mellettem, felháborodva nézett rám és járt a szája, valószínűleg azt kérdezhette, hogy mi a bajom...
Hát elmondom bar(át)om: az a bajom, hogy bár elsőbbséget kellett (volna) adnod, rosszul mérted fel a távolságot, így elindultál és ezzel veszélyeztetted mindkettőnket. És amikor (finoman) figyelmeztettelek, akkor egy halk "bocs" elrebegése (elmutogatása) helyett még neked állt feljebb. Csak ennyi bajom volt...
