Ha egyszer bekapcsolod a tévét, nem kerülheted el a szart.

Induljunk ki ebből az állításból. Persze, ha rajtam múlna, a magyar kereskedelmi tévék műsorából maximum az általam kedvelt sorozatokat nézném (ez már lehet megalkuvás, és lehetne fikázni), bár már ekkor sem kerülhetném el a reklámot és a promót, mivel lusta vagyok, és nem kapcsolok el minden reklámszünetben.

A Széf - figyelem, nem saját helyesírás, az RTL Klub honlapján is így szerepel (pontosabban hol így, hol úgy...) - ma esti promójában láttam a következő megdöbbentő jelenetet: két hölgy vár izgatottan, hogy kiderüljön, jó választ adtak-e arra a kérdésre, hány négyzetméter egy négyzetkilométer. Majd amikor kijön, hogy igen, a válasz 1 millió, boldog sivalkodásban törnek ki. Snitt, jöhet Penelopé Cruz az AVON-nal. Vagy egy hajfestékkel. Vagy egy hidratáló krémmel, mindegy. (Más kérdés, vajon miért egy arc viszi a döglődő kozmetikai ipart...)

Aztán elgondolkodtam. Persze könnyű nekem, amikor még normálisan lehetett számolni a felvételi pontokat - vagy egyáltalán lehetett számolni - és egy tárgy egyféle megmérettetéséből (írásbeli ill. szóbeli) 15 pont volt a maximum, 13-at csináltam matekból. Igaz, negyedikben deriváltunk, meg integráltunk, hol volt akkor már a négyzetkilométer, könyörgöm...

De nem ez a lényeg. Az átváltás, és pontosítok: a mértékegységek átváltásának ez a szintje általános iskolai tananyag. Nem esküszöm meg rá, de valahol a negyedik osztály környékén.

Régóta mocorog bennem a kérdés, vajon jó-e, ha idióta (értsd: majdnem primitív) kérdések szerepelnek egy tévés vetélkedőben. Persze az ellenkezője is igaz: jó-e, ha a populáció nagy része számára nem ismert tényekre vonatkozó kérdésekkel szívatják szegény versenyzőket.

De tovább megyek: ha a magyar lakosság nagyobb része elvégezte az általános iskolát, akkor mire való, hogy néz már ki egy ilyen kérdés? És hogy néz ki, hogy érzi magát a versenyző, ha egy ilyen kérdésnél rábök (véletlenül) a helyes válaszra, és utána örömsikolyban tör ki? Vagy összevonták a Kész átverést a Széffel? Balázs szopat itt is, ott is?

Sokszor érzem úgy, hogy nincs remény. És ha a nyomorunk (Magyar Nyomor), a tehetségtelenségünk (Magyar Tehetségtelenség), az ostobaságunk, kisszerűségünk és siralmassá váló oktatásunk még ilyen publicitást is kap, akkor hova jutunk? Mert úgy látom, megint nem marad más mint a szégyen és a kilátástalanság.

Folyamatosan csúszunk le szellemileg, és ehhez a kertévék nem csak asszisztálnak, hanem zászlóvivői is a silányságnak, az igénytelenségnek, a színvonaltalanságnak. Vajon hány idióta esik most egymilló négyzetméterre ebben az országban????