Ez nem egy vonat...
Pénteken vonatra szálltam, mert a hétvégén szülővárosom környékén volt dolgom, az autót Pesten hagytam.
Nem gondolom, hogy különös sznobéria lenne első osztályú jegyet váltani, én is így tettem, mivel péntek lévén számítottam rá, hogy sokan leszünk (főként másodosztályon), és nem különösebben rajongok a tömegért.
Hamar kiértem a Délibe, szólított a természet, elballagtam a nyilvános vécébe, ahol 100 Ft egy szeánsz. Ahogy beléptem, hirtelen volt egy olyan érzésem, hogy a piszoárokat az úttörővasúttól vették meg leselejtezés után, a képen jól látszik (a 20 centis világoskék standard csempe segít), hogy a pisildék 60 centi magasan vannak, felnőtt férfiembernek átlagos hosszúságú (na jó, egy kis nagyképűséggel) fütykössel nem egy élmény.
De legalább van szappan (nem folyékony, szilárd) és ha nagyon olyan az ember gusztusa, a kezét is meg tudja törölni az ajtó előtt egy szék támlájára vetett törölközőben. Egyszóval tűrhető, a nagy magyar átlagot tekintve (nyugat-európai szemmel nézve elégtelen, de mindegy, nem hasonlítjuk magunkat a fejlett világhoz, mert frusztrál. Meg nem is lehet...)
(Több mint fél órám volt még, bár kezdtem éhes lenni, a remek "műanyag" pizzákat, rántott szeletes zsömléket, melegszendvicseket kihagytam, és még csak egy sört se ihattam, mert úgy készültem, hogy eset még vezetek.)
Szóval felszálltam a vonatra (szombathely-zalaegerszegi gyors), beültem a kupéba, jött egy ember, köszöntünk, ő is elhelyezkedett, nem zavartuk egymást, mi történhet?
Nos, az történt, hogy a vonat indulása előtt tíz perccel megjelent két, húsz év körüli srác és benyitottak a fülkébe. Az egyik megkérdezte, hogy "szabad itt két hely?", mire a másik meg is válaszolta: "persze, hogy szabad", úgyhogy már benn is voltak és elkezdték birtokba venni a kinézett üléseket. Ugyan azon még egy kicsit problémáztak, vajon dohányozhatnak-e bent, de mivel engem nem zavar, ráadásul hamutartók is voltak a kupéban, mondtam, hogy nyugodtan.
A beszélgetésükből kiderült, hogy inkább laza, mint baráti viszonyban vannak, meg az is, hogy a betevőre valót nem tisztességes munkával keresik, de ezt a témát csak virágnyelven feszegették. Aztán amikor nem sokra rá megjelent a kalauz, akkor még két fontos információra derült fény: az egyik, hogy nem váltottak jegyet. Szándékosan. És nem első osztályút nem váltottak, hanem semmilyet. A másik, hogy lövésük nincs, hova mennek, és az a "hova" merre van, mert a "szóvivőjük" Baját emlegetett, amiről később kiderült, hogy Ajka.
De a kalauz sem nagyon idegesítette magát, előbb végigment a kocsin, lekezelte a jegyeket, azután tért csak vissza a fiúkhoz, kitölteni a 6 ezer forintos pótdíj-csekket (tudod, kedves Állam, pontosabban MÁV, még pontosabban MÁV mint állam az államban, mikor látod te azt a 12 ezer forintot!!!???). Igaz, a kalauznak is a közönség - ekkor derült ki, hogy az elsőként érkező férfi is MÁV alkalmazott - segítségét kellett kérnie, ugyanis megzavarta, hogy mind a személyi igazolvámy, mind a lakcím kártya a személyazonosság igazolására szolgál - még lehet, hogy visszatérek rá. Ellenben borzasztó segítőkész volt, mivel - hogy szegény "gyerekek" ne szívjanak oly nagyot - felajánlotta, hogy hétvége (péntek) lévén és figyelembe véve a srácok korát, 33%-os kedvezménnyel írja meg a csekket!!!
A másik, ami megdöbbentett - az úti cél tisztázása mellett, amibe még párszor belegabalyodott emberünk, de aztán kezdte felfogni, hogy Ajkára megy -, hogy a csekk kitöltését követően nem kellett még csak a másodosztályra sem átmenniük, maradhattak az első osztályú kupéban.
És mivel nagyon unták magukat, először csak szolidan, majd egyre hangosabban hallgatták a telefonjukon a cigány lakodalmas rockot, bár amikor végül meguntam és ráadásul már közel volt a városom, és összepakolva, felöltözve elhagytam a fülkét, már nem csak a telefon, hanem az egyik srác is üvöltött...
