Jól írja az index, 10 millió politikai szakértő országa vagyunk, de hát nincs ebben semmi meglepő, ugyanígy a 10 millió futball-szakértő, és a legtalálóbban talán a 10 millió mindenhez értő országa vagyunk.
Szombat óta dől az ész az internetre (interneten) is, a verseny azóta arról szól, ki tud még nagyobbat rúgni a leköszönő miniszterelnökbe, nem mintha egyáltalán nem érdemelné meg.
A lényeget jól összefoglalja Tóta W., én egy kicsit másfelé is elviszem a gondolatmenetet.
Ebben az országban 1100 éve mindig muszáj - és mindig sikerült is - bűnbakot találnunk, mert azt mégsem lehet, hogy a tehetetlenségünkért, tehetségtelenségünkért, birka mentalitásunkért, a széthúzásunkért mi magunk legyünk felelősek.
Szerencsétlen szocialistáknak - komcsik, tudom, de komcsizni már nem trendi. Vagy most éppen megint az???? - több pechjük is van, persze mindegyikre igaz, hogy maguknak is köszönhetik.
Az első: most mindenki úgy emlékszik - és ebből is lesz még verseny -, hogy a szocializmusban milyen szar volt mindenkinek. Mindenkinek egyformán, és ugyanolyan szar volt végig az a negyven év. (Emlékszünk arra, ahogy a nyolcvanas években üvöltő Modern Talking mellett, Gorenje hűtő ajtajával tépték le a körmét a Köztársaság téri kazamatákban mindazoknak, akik nem voltak párttagok...)
Másodszor: sajnos a kontraszelekció érvényesült a Pártban is, a normálisabbját, ezen belül azokat, akik láttak már apparátust szervezni és irányítani, kiszorították a kisstílű tolvajok - bár a tolvajlást nagyban végezték, végzik -, ahogyan az SZDSZ-ből is kiszorult a liberális értelmiség a multitőke magyarországi ágensei javára.
Harmadszor: a rendszerváltástól kezdve van egy alapvető paradoxon az MSZP működésében, nevezetesen az, hogy egy olyan gazdasági-társadalmi rend harcos képviselői lettek, amelynek szenvedő alanyai leginkább a hagyományos MSZP-szavazók (munkások, nyugdíjasok, szociálisan hátrányos helyzetűek). Mindezt megspékelve a fenntartás nélküli behódolással a multinacionális tőkének, persze ebben azért olyan sok választásuk nem volt.
Negyedszer: az MSZP-t teljesen váratlanul érte a Fidesz 2002-ben illetve részben utána felvett politizálási stílusa, az állandó offenzíva, az árokásás, mindezekre nem is tudtak épkézláb válaszokat adni, maradt a náciveszéllyel riogatás, ami egy ilyen előítéletes országban természetesen sértő.
Mindez a hendikep egyenként sem lenne kevés, de így együtt már túl sok volt, nem véletlen, hogy az egészet csak egy Medgyessyre, majd egy Gyurcsányra lehetett ráhúzni. Az persze politikai sikere volt Ferinek, hogy a 2006-os választásoknál leverte Orbánt és a Fideszt, mint Horn Gyula a cölöpöket, de ezzel akkora bajt zúdított a saját nyakára, amit még évekkel később is nyögni fog.
Sajnos még annyi politikai rutinja sem volt, hogy az őszödi beszédet ne úgy mondja el, vagy ha már, akkor gondoskodjon róla, hogy ne kerüljön ki a nyilvánosság elé (elvégre nem nekünk szólt, hanem az elvtársaknak). És hiába lepődtem meg azon én magam is, hogy a nép meglepődött azon, hogy a politikusok hazudnak (bocsánat, van Egy, aki nem, még egyszer BOCSBOCSBOCS!!!), ez a nép szemében megbocsáthatatlan bűn volt (plusz "kurva ország"), az ellenzéknek pedig olyan ziccer, amit ők nem átallottak azóta is ezerszer berúgni.
Tóta azt állítja, hogy most vége a hörgésnek, hogy új játékot - és új mentségeket - kell találniuk a Gyurcsány takarodását régóta követelőknek. Ám ha valamiben, akkor ebben egyáltalán nem értünk egyet: a Gyurcsány-rágót ugyanis még évekig fogja tudni rágni és rágatni a nemsokára hatalomra kerülő Fidesz. (Ne legyen illúziónk, a következő miniszterelnök - ha egyáltalán találnak balekot, bár balekok mindig vannak - nem fogja sokáig húzni, az első komolyabb megszorításnál meg fog bukni!)
Egyrészt bosszúvágyból, hiszen régóta ég bennük a revansvágy és soha vissza nem térő alkalmat fognak kapni, hogy a szocik írmagját is kiírják (ez a kiirtsák szó finomított verziója) az államigazgatásból, a honi közéletből, mindenhonnan, ahonnan csak lehet.
A másik ok az ő saját tehetetlenségük, programtalanságuk, kicsinyességük, a konstruktivitás teljes hiánya bennük. Már évek óta ígérik híveiknek a kemény számonkérést, és kész a válasz a rájuk szavazó, a jólétet tőlük váró további százezreknek, hogy "nem tudunk adni, mert azok (akkor már a nevét sem fogják kiejteni) ellopták".
És hogy technikailag hogyan zajlik majd mindez? Lesznek letartóztatások, ismert arcokat fogunk látni, ahogy vezetőszáron viszik őket végig a kamerák előtt, mert a számonkérés nem elég, megalázás kell. (Gyurcsánynak külön szerencséje lesz, ha ő maga valahogy megússza a börtönt...) Lesznek vagyon-elkobzások, szoci cégek átfogó adóellenőrzése, banki hiteleik felmondása, számviteli bűntettek doszta, mindez azért, hogy a korábban jól működő és amúgy jól működtethető MSZP-közeli cégek Fidesz-közeli cégek és emberek birtokába kerüljenek.
És kisöprik majd az államigazgatást, a legutolsó fénymásoló gyakornokot is úgy rúgják ki, hogy a lába nem éri a földet, egyrészt szintén bosszúból, másrészt mivel már ott ácsingóznak a rokonok, barátok, üzletfelek és az aktivisták, kellenek a biztos állami állás ok, betömni a sok éhes szájat.
Most persze bárki kérdezhetné, hogy mi bajom ezzel, ez így természetes, a komcsik bűnhődjenek, akinek meg nincs félnivalója, azt úgysem érheti baj.
Íme a válaszom: én nem látok különbséget a között, hogy a közvagyont "komcsi" vagy "szentmagyar" lopja. Az elmúlt húsz évben minden párt gazdasági holdudvara kiépült, tudom, százezreknek van még illúziója, de ne legyen.
Ami a "kisembereket" illeti. Először is: egy bosszúhadjáratban soha nem lehet biztos abban az ember, hogy valaki nem jelenti fel, hogy valamelyik ellensége nem tart be neki, vagy éppenséggel csak véletlenül nem kerül-e a "lővonalba". Másrészt egy túl nagy többséggel megválasztott hatalom legutolsó vonalában is uralkodik a pökhendiség, a sérthetetlenség tudata. Szóval amikor majd APEH és TB ügyintézők, önkormányzati alkalmazottak vagy bármelyik állami hivatal embere úgy fog beszélni a polgárokkal, mintha a seggéből rángatná őket elő, ugye nem fog senki csodálkozni? ("Ne pofázz vissza, engem a kétharmaddal megválasztott Nemzetvezető helytartója ültetett ide!")
Összegezve: tombolni fog az idiotizmus és a gyűlölet, miközben a harag a félelem és a gyanakvás lesz az úr. Gyurcsánynak ez a legnagyobb bűne. És az, hogy ezt az egészet már nem lehet megfékezni. Igaz, elkezdeni nem kellett volna, lassan hét éve...
