Lenin parlamenti kreténizmusnak hívta, nem véletlenül. Hallgatom a parlamenti közvetítést eme fontos napon, az ellenzék vezetőinek (Navracsics und Semjén) hirtelen nagyon fontossá vált a demokrácia.
Most persze a népnek kellene dönteni (természetesen egy előre hozott választáson), nekünk kellene felhatalmazást adnunk egy (új) kormánynak, hogy az még jobban megszoríthasson. Mert ez, pláne a következő, semmiféle felhatalmazással nem rendelkezik, és ez tűrhetetlen állapot.
Már éppen azon filóztam, hogy a folytonos kivonulásokra, az állandó, agyatlan ellenkezésre, az illetigimezésre és az összes ehhez hasonló, mind a politikai mind a (felnőtt) emberi kulturáltságot nélkülöző cselekedetre ők kitől kaptak felhatalmazást, amikor jött Fodor Gábor, és legalább Semjén Zsoltot eligazította.
Mi meg azon kesereghetünk, hogy idiótákkal borzasztó gyenge képességű emberekkel van tele a magyar Képviselőház, ha ilyen magas labdát képes feldobni egy képviselő, másrészről pedig, ha egy pillanat alatt el tudják felejteni, hogy a XXI. században minden szavuknak örökös nyoma marad(hat), és így évekkel később is számon kérhetők. Erkölcsileg.
Mindenesetre kíváncsi vagyok, amikor ők lesznek kormányon, mennyire lesz fontos a népakarat. Elárulom, semennyire (Semjénnyire)...
A kép a www.sodahead.com-ról való
