Kizárólag elrettentésül...
Az autó vajon mi? Szerintem, azaz funkcionális megközelítésben: kényelmes közlekedési eszköz, mellyel általában egyszerűen, és a közlekedési szabályokat betartva is viszonylag gyorsan megtehető egy emberi lépték szerint normális és átlagos hosszúságú útszakasz.
Az autó vajon mi? Nálunk, Magyarlandon:
1) Státuszszimbólum (ez persze igaz a Földön gyakorlatilag mindenütt). Önmagában bármilyen autó (verda) birtoklása (vezetése) ki nem mondható önbecsülés-növekedést okoz a tulajban (sofőrben). Ám az autó vagyoni helyzetet, társadalmi rangot is mutat: minél nagyobb méretű, nagyobb löket-térforgatú autónk van, annál gazdagabbak, előkelőbbek vagyunk. És ez a lényeg: nem az igényeinkhez vásárolunk autót, hanem a pénztárcánkhoz. Nem a funkciója miatt vesszük meg, hanem hogy villoghassunk vele.
Ennek egyik legimpozánsabb megnyilvánulása a világ egyik kétségkívül leghaszontalanabb eszköze, a városi terepjáró. Már a neve is idióta, még akkor is, ha hazánk útjai már-már értelemezhetővé tennék a dolgot.
De nem feltétlenül kell ezekre a borzadályokra gondolni: nem kevés ember vesz a vezetési képességeit jóval meghaladó méretű és erejű autót. Nem függ kortól és nemtől: férfiak, nők, fiatalok és kevésbé fiatalok bénáznak gyönyörű Volvókban, BMW-kben, Mercedesekben. Én elvárnám, hogy ha már a kollégának fontos az ár, a méret és az erő, akkor fizessen meg egy oktatót, legalább annnyi időre, hogy hozzászokjon az autójához, hogy rutinszerűen tudjon vele manőverezni. Álom, álom, édes álom...
2) Fegyver. Mivelhogy a másikat le kell győzni. Fura terepe az önmegvalósításnak a magyar közút. Kis Jánosok (ceterum censeo) szállnak be nap mint nap az autójukba azzal a izgatott érzéssel, hogy ma újra "lenyomják" a másikat. Hogy nagyobbak, erősebbek (lesznek) másoknál, pusztán azáltal, hogy leelőzik, lehagyják(!!!) azokat, az ellenfeleiket. Hogy bizonyos szituációkban, az előzékenységet teljes mértékben elfelejtve, legyőzik ember-, és honfitársukat. Hogy megmutatják. Megmutatják, kik is ők. Megmutatják, hogy ők nemcsak Valakik, de ők a Minden. Az Egy és legyőzhetetlen. (Na ja, többen vannak...)
3) (Ön)hirdetési felület. Sajnálom (sajnálom egy fenét), de még sohasem jutott eszembe, hogy feliratozzam az autómat. Nem is annyira a csomagtarto.com jellegű feliratokra gondolok, inkább a vicceskedő típusúakra. Amelyek - legalábbis a feliratot elhelyező, elhelyeztető tulajok szerint - valamilyen plusz, speciális információt hivatottak nyújtani róluk. Többnyire ál-vicces formában. Majd fotózok párat, a példa kedvéért. Szerintem katasztrofális színvonalúak. Az viszont tény, hogy - legalábbis számomra - egyértelmű információt szolgáltatnak a páciensről. A páciens elmeállapotáról. Szóval célt érnek, csak fordítottan.
4) Társ, partner, szerető. Magyarán pótcselekvés. Nem állítom, hogy nem szerettem az autóimat, természetesen a jelenlegit is kedvelem. Szeretem mint egy hasznos tárgyat, amely szolgál és kiszolgál, mert végzi a dolgát. De nem fűznek hozzá emberi érzelmek, nem sirattam meg egyiket sem, akár eladtam, akár ellopták.
Ugyanakkor mindannyiunk számára ismerős a kép az autóját vasárnap mosó (közben simogató), takarító, az egész procedúrával túl sok időt töltő autótulajdonosról. Számukra az autó szent. Számomra egy tárgy. Sosem fogom megérteni őket.
