Ismételten comingout-tal kell kezdenem: gyermekes szülő barátaim nyomására, elveimmel ellentétesen, kénytelen-kelletlen beszálltam én is a SPAR-os törpike-gyűjtögetésbe.
Vásároltam is már azóta, három darab bigyóval lettem gazdagabb, ezeket tegnap reggel hanyagul a komódra vetettem, hátha eltűnnek valahogyan. Nem tették.
Helyette életem párja talált rájuk becsomagolt állapotban ma reggel, s rögtön meg is kérdezte:
- Ez micsoda?
- Törpikék - feleltem rezignáltan, miközben ő már az egyik izé csomagolását bontogatta.
- Ezt bírta kitalálni legújabban a nagy SPAR? - kérdezte nem kis kritikai éllel a hangjában, miközben szánalommal vegyes enyhe undorral mustrálta Törperőst, aki egy súlyzót tartott a kezében.
- Aha - hümmögtem mosolyogva.
- Remélem, hamar vége lesz a válságnak és előjönnek valami értelmes akcióval - zárta le a maga részéről a beszélgetést, miután én még finoman figyelmeztettem, nehogy kidobja a csomagolásban elrejtett törppontot.
Annyi haszna mindesetre volt a sztorinak, hogy ismételten kiderült: hál' istnennek, egy srófra jár az agyunk!
