Régóta foglalkoztat az a kérdés, vajon ebben az országban kiírtak egy hülyeségi (idiótasági) versenyt a közszférában, amiről mi, állampolgárok nem tudunk? Vajon ezért van az, hogy normális intézkedésnek még csak a leghalványabb nyoma sincs? És vajon mi lehet ennek a versenynek a fődíja? De ami a legfontosabb: mikor ér véget, ha egyáltalán véget ér valaha?
Tényleg azt gondolom már régóta, hogy engem nem lehet meglepni, hogy nem lehet olyan farokságot kitalálni ebben a kies honban, amire felvonnám szemöldökömet, mondván, hogy "hűűű, ez aztán már tényleg sok". Nos, "ezeknek" az idiótáknak ott a Városházán majdnem sikerült. Természetesen a tervezett műdugóról van szó, ami a józan ítélőképesség teljes hiányát mutatja a döntéshozó testületek és személyek esetén.
Persze nem lenne színes a világ, ha nem lennének olyanok, akik a tervnek örülnek. Tekintettel arra, hogy amíg még fociz(gat)tam, mindig kapus voltam, Moldova után szabadon, van valami halvány elképzelésem a megszállottságról. Ezért is van, hogy eddig még nem írtam az eszement kerékpárosokról vagy éppen a városi futóversenyekről és résztvevőikről. Igaz, én még akkor bicikliztem rengeteget, amikor nem a kerékpárutak hosszáról ment a vita, hanem Magyarországon azt sem tudták, hogy egyáltalán lehet olyat építeni.
Jómagam két éve vagyok megszállott autós, a munkám hozta úgy, hogy célszerű volt átszállnom a tömegközlekedésről. És bár remek makutyi dumáim érveim vannak arról, miért jobb az autó az alternatíváinál, maradjunk annyiban: kívülről senkiről nem lehet megítélni, hogy "jogosan" és ésszerűen használja-e az autóját vagy sem. Én Budapest egyik legszerencsésebb palija vagyok, mert szinte centire pontosan öt kilométerre lakom a munkahelyemtől, igaz, a Dunán át kell mennem. Ám egy ekkora városban nagyon kevesek tudják gyalog "bejárni" a megteendő távolságot, és a legtöbbeknek a kerékpár sem megoldás, az időjárás, a fizikai erőkifejtés, a tárolás, stb. miatt. (Nagyon-nagyon leegyszerűsítve: kevesen engedhetik meg maguknak azt, amit mondjuk a biciklis futárok, hogy szétizzadt overallban legyenek egész nap.)
A tömegközlekedésről pedig nem is kívánok külön értekezni, aki azt szeretné, hogy már reggel nyolckor tiszta ideg legyen, nyugodtan szálljon fel bármelyik tömegközlekedési eszközre a reggeli csúcsban. Ha tud. Vagy azért, mert nem jön a járat vagy azért mert zsúfolt.
Egyébként szerencsére vannak hozzáértők is, aki ellenzik a tervet. Részletesen elmagyarázva, miért seggség az ötlet.
Amúgy ha pechünk van, akkor a bevezetőben említett verseny nem az idiótaságról, hanem a kicseszésről szól. Ami ellen négyévente egy pici iksszel tudunk tenni. Sovány vigasz, mert az idiotizmus újratermeli magát, a politikában feltűnően erősen működik a kontraszelekció, de azért mégis valami. A legszebb az lenne persze, ha az összes nagyfejű közlekedési módot választana, és elsétálna (kerekezne, villamosozna, autózna) a büdös francba. Álom, édes álom...
