Lassan a "bazmeg" szintjére elmelkedik a társadalmi kommunikációban a "na ezért tart itt ez az ország" (fél)mondat. Pedig sok igazság van benne, mint minden közhelyben (Horatio a megmondhatója, csak ne mondaná...)
Van-e még széles e hazában valaki, aki ne tudná, hogy a mai naptól jelentékeny mértékben emelkedtek a fővárosi parkolási díjak, és a fizetős zónákat is tekintélyes mértékben terjesztették ki.
Szily írt erről az egészről egy klafa kis posztot, ehhez nem kell, de nem is nagyon lehet hozzátenni. Szily fiam, hozd ki az ellenőrződet, glosszából jeles. Azóta elindult a kommentelő-posztolók serege a Homáron, és a 30%-os drágulást megcáfolandó, száz százaléknál is nagyobb áremelésekről írnak (most épp 181% a csúcs). Kíváncsi lennék, megtámadható-e jogilag egy ilyen intézkedés, főként úgy, hogy tavaly 6,2% volt a fogyasztói árindex növekedés, de ha azt vesszük, a három év alatt sem érte el az infláció a 30%-ot. Ugyanakkor most nem ezzel a részével kívánok foglalkozni.
Szóval szily megírta a posztot, az ember azt gondolná, a nettársadalomban konszenzus van a kérdéskörről, csupán azon az alapon is, hogy tudjuk, hova mennek a pénzek (pártkassza), mennyit fejlesztettek eddig a befolyt összegekből (semennyit) és hogy a mondvacsinált járműforgalom-visszaszorítás mekkora szerepet játszik az egészben (semekkorát).
Ezzel szemben a turáni átok cunamiként csapott le, és elindult a "ki a király?" verseny. Kerékpárosok, tömegközlekedők és autósok, okosok és hülyék licitálnak egymásra, vesznek össze, hülyézik le egymást, fullasztanák komcsizásba az egészet (némileg még nekem is sikerült belekeverednem). Ahelyett, hogy valamilyen módszerrel egyként lépnénk fel a szabadrablás és a pökhendiség eme vérforralóan látványos megnyilvánulása ellen. Például tüntetéssel, útlezárással, (alkotmány)bírósági és versenyhivatali beadvánnyal, stb. Aztán majd ha ezek nem vezetnek eredményre, lehet esetleg további módszereken gondolkodni.
Egyelőre azonban a hatalom kényelmesen hátradőlhet a karosszékében, miközben ukrán luxuskurvák kényeztetik szájjal (is), mert mi, a plebsz megint egymás "gyilkolászásával" vagyunk elfoglalva. Néha tényleg azt gondolom, hogy reménytelen a helyzet...
