A vélemény - mint tudjuk - olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a máséra. Másrészt viszont, a segglyukból szar szokott kijönni.
A magyar állam(igazgatás) egy nagy segglyuk. A bíróság, az Alkotmánybíróság, az ügyészség mind-mind segglyukak. Itt van a legújabb bélsár, amit sikerült a magyar bíróságnak kipukkantania magából, megismételt elsőfokon.
Nem szokásom az első pillanatban ráugrani ügyekre, ezért általában le is vagyok maradva a fősodortól, mint a magyar labdarúgó-válogatott. Na de kérdem én: hogy lehet megrágalmazni egy bort? Vagy ha tágan értelmezzük a rágalmazás bűncselekményét (!) - "aki valakiről, más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el" -, akkor kérdem én, milyen kifejezést lehet használni egy véleménycikkben egy borra, ami tényleg szar, hogy ne csorbítsuk a borkészítő becsületét.
Elmagyarázom a drága bírónőnek is, aki ezt a szar ítéletet hozta. Elmagyarázom, mint okos apa a hülye gyerekének: ha egy borásznak szar a bora, és ezt ki is mondjuk (le is írjuk), nem lehet rágalmazás, mert nem csorbítja a borász becsületét. Nem a becsületét csorbítja. Legfeljebb annyit jelent, hogy a bor készítése során nem járt el gondosan vagy rossz volt az alapanyag vagy egyszerűen tévedett. Szakmailag hibázott. Képzeljék csak el, mi lenne, ha a Microsoft minden egyes alkalommal rágalmazási pert indítana, amikor nagy nyilvánosság előtt leszarozzák a Windowst, ezer és egy véleménycikkben.
Ha valami szar, az szar. És mivel most már feltüzeltek, tényleg utána fogok nézni, milyen borról írta a szerző a kritikát. Veszek egy palackkal, és ha tényleg szar, teleírok egy posztot ezzel a barna szóval.
To be continued.
