Olvasgatom a politikai tárgyú blogokat, néha elolvasok egy-egy címlapot a jobboldali pártsajtóból, és egyre inkább az az érzésem, hogy nem jókedvűek a fiúk. Pontosabban elégedetlenek, nem örülnek felszabadultan és egy kicsit bosszúsak is. Aki élt már át úgy orgazmust, hogy a felszabadító katarzis helyett az ürítés érzése maradt meg az agyában, az tudja, miről beszélek.
Persze megy a rugdolózás, megy a kárörvendő röhögés, megy az ótvar okoskodás és érezni a levegőben a "na most megkapjátok" érzés szagát, de az az igazság, hogy balliberális barátaink egy kissé elrontották a hangulatot.
A győzelem ugyanis akkor igazán érdekes és édes, ha a meccs végig nyitott valamilyen mértékben. Abban semmi érdekes nincs, ha félidőben már 7:0-ra vezet kedvencünk, az ellenfél át sem jön a félpályán, és játékán már tökéletesen látszik, hogy feladta az egészet.
A politikában sincsen ha, de ha a mostani választáson az arány a Fidesz-MSZP-SZDSZ viszonylatban mondjuk 42-26-3 lett volna, akkor még valamennyire érdekes lehetne a meccs hátralévő része.
A Fidesz és tábora egy heroikus csata végén látványos és fényes győzelmet akart aratni. Pechjükre már most elfogyott az ellenség (szándékosan nem ellenfelet írtam). Szegények ott fognak állni a pályán és 3:0-lal (az évek számát tekintve legalább 8:0-lal, de a 20:0 sem kizárt) övék lesz a meccs, mert az ellenfél nem jön el. És ha a hülye csatáraik esetleg bebohóckodnak egy-egy öngólt, még csak fogni sem lesz kire...
