Gondolom, nem lesz meglepő, ha leírom: én is próbálkoztam már életemben vendéglátással, sőt, nem is egyszer.
Az egyik fontos tanulsága az volt a "kísérletnek", hogy kiderült: a "szűz", azaz az adott területen még sohasem dolgozott (fiatal)emberek már az első nap elsajátítják a stikliket az "öregektől", sokszor azelőtt, hogy a szakmai alapokat megismernék.
Ez jutott eszembe, ahogy a röhögéstől könnyeimet törölgetve olvastam a cikket Vona Gáborról.
A Magyar Politikai Elmegyógy- intézetben persze nem ő az első, aki anyagi feltételekhez köti a nyilatkozattételt.
A példaként hozott Kerényinek is bejött a vagánykodás, ma már csak egy-két őskövület emlékszik rá, és elmehibbant cselekedeteire.
Bármennyire is adódna, nem jövök elő a demokráciával, meg a sajtószabadsággal, meg az információs szabadsággal. Azzal sem, hogy ötletet adjak, és elmondjam: minden egyes megjelenéssel egyre jobban bevonultok a köztudatba; az "ellenség" szemében rosszabbak már nem nagyon tudtok lenni, a saját táborban és az ingadozóknál viszont (tovább) nyerhettek. Még csak azzal sem jövök, hogy Kovács "Kígyó" Béla milyen mértékben harap a saját farkába, amikor azt mondja: "a párt elnökségének nincs ideje az olyan médiumokra, amelyek rasszistának, antiszemitának vagy fasisztának állítják be őket". Azzal meg a legkevésbé sem, hogy máris elindult az arcoskodás, ami a párt eróziójának kezdőpontja.
Csupán annyit jegyzek meg csendben: lesz még idő, fiúk, amikor fizetnétek is érte, hogy nyilatozhassatok, de akkor már a kutyát sem fogjátok érdekelni.
