Bizonyára sokan emlékeznek a Hair-ből arra a jelenetre, amikor botrányokozásért elzárják a fiatal hippiket. Bukowskynak van pénze, de csak egy ember óvadékára. Berger meggyőzi, hadd menjen ő, mert ő tud pénzt szerezni, míg a városban abszolút új, senkit nem ismerő cowboynak erre esélye sincs.
Berger a szüleihez megy, akikkel nagyon nincs jóban. Az apja cseszteti is rendesen, miért nem vágatja le a haját, miért nem keres (rendes) állást, anyu azonban megszánja pici fiát és odaadja a szükésges zsetont. Ezzel minden megoldódik, már ha megoldásnak nevezhetjük azt, amikor valaki esélyt kap arra, hogy elinduljon a halálba vezető úton. De ezt most nem tárgyalom.
Olvasom a Világgazdaságban, hogy "a veszteségek ellenére is híve a magánalapoknak az OECD". A cikk felütése, az OECD beteg gondolkodása annyira lenyűgöző, hogy szó szerint idézem:
"A kormányoknak az állami nyugdíjrendszeren keresztül kellene kompenzálniuk azt a korosztályt, amelyet a nyugdíj-megtakarítások értékvesztése miatt a legsúlyosabban érint a válság - ajánlja az OECD. A nemzetközi szervezet óv azonban attól, hogy a krízisre az országok az ellátórendszerek államosításával vagy a magánalapok pénzügyi kisegítésével reagáljanak. A fiskális válság miatt tavaly a fejlett országok magán-nyugdíjalapjai a befektetéseiknek mintegy 23 százalékát veszítették el."
Kezdjük talán az egyetlen pozitívummal: én sem ajánlom, hogy a magánalapokat kisegítse az állam. Aztán ezzel végeztünk is a jó dolgokkal.
Persze megható, hogy az állam segítse ki a nyugdíjrendszerén keresztül a póruljártakat. E tekintetben egyébként cukorfalat az egész kapitalista világ, amint Bergerként szalad az utált/lenézett államhoz egy kis segítségért. Elfelejtve néhány igazán fontos dolgot:
1) Az állam csak abból a pénzből tud gazdálkodni, amit a cégek és a polgárai befizetnek. Ha a polgárok keveset fizetnek be, mert kevés bért adnak neki a (multi)cégek a magas profitráta miatt, és ha a (multi)cégek keveset fizetnek be a magas profitráta érdekében végzett (offshore) technikáknak köszönhetően, akkor az államnak kevés pénze és így szűk mozgástere lesz. Különösen igaz ez az állami nyugdíjrendszerre: a fejlett nyugat és fejlett kelet országai mindannyian küzdenek ez elöregedéssel. Ebből a rendszerből nemhogy kivenni nem lehet további összegeket, de súlyos pénzeket kellene befizetni, hogy rövid időtávon belül ne omoljon össze.
2) A jogok és kötelezettségek elvben rendszert alkotnak. Az úgy nem megy, hogy szapulom az államot és egyre kevesebb belepofázást hagyok (követelek) a dolgaimba, a piac mindenhatóságára utalva, aztán amikor baj van, akkor megyek anyucihoz, hogy bibis lett a térdem, ugyan, segítsen már ki, mert ez az ő érdeke is. Miközben eszem ágában sincs változtatni a módszereimen. Miközben azon imádkozom, hogy jaj, csak valahogy ússzuk meg ezt a "stiklit", aztán minden mehet a régiben.
3) A pénzalapok, lett légyenek befektetési vagy nyugdíjalapok, és vezetőik nem kis részben tehetők felelőssé a jelenlegi pénzügyi válságért. Kicsiben láttam már ilyet, a befektetési korlátok ellenére (bár többnyire annak keretein belül) zajlik a mutyi, veszik a saját cégük papírjait, egymás papírjait, a bika időszakok közepette ezzel is tovább hajtva az árakat. Úgyhogy a tiszteletteljes javaslatom az, fizessék ki a veszteséget az anyacégek, és az alapok vezetői. Tudom, kellemetlen és fájó lesz megválni a karibi nyaralóktól és a Ferrariktól, de ez a legkevesebb azért, hogy nem bilincsbe verve ülnek valahol Guantánamón, hanem most is whiskyt kortyolgatnak a Wall Streeten.
Obama beiktatási beszéde idején éppen külföldön voltam, egy szakmai rendezvényen. A kollégák közül többen el voltak ájulva a beszéd tartalmától, főként attól, hogy új időszámítást kell kezdeni a fejlett országok világszemléletében, felelősebb gondolkodásnak és magatartásnak kell tért hódítani az egész világon. Én már akkor is szkeptikus voltam, és az idő engem látszik igazolni. A kapitalisták is olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanulnak és semmit sem felejtenek.
