Megjelent egy figyelemre méltó cikk az indexen a pornó témakörében.
Túl azon, hogy az írás majd' minden betűjével egyetértek, még tovább is megyek. Igaz, némelyek esetleg azt fogják érezni, hogy ez visszalépés, ugyanakkor a cikkben írtakat kiterjesztem a szoft meztelenkedésre, meg egy kicsit másra is.
Régebben, amikor a Travel Channel helyén este 11 után még a Private Gold, majd a Hustler TV jött be - nyilván mint ismeretterjesztő adás -, tudományos érdeklődéstől vezérelve magam is bele-belenéztem egy-egy filmbe. Ma már egyáltalán nem bánom, hogy a csomagomban nincsen pornócsatorna, mert az összes film koreográfiája szinte ugyanaz, ami függetlenül a változó szereplőktől, valóban végtelenül unalmassá válik egy idő után. Férfi és nő találkoznak, gyorsan megszabadulnak a ruhájuktól, ezt követően szopás (hosszan), reszelés punciban (röviden), reszelés popsiban (hosszan), szopás (röviden), arcra élvezés (hosszan). Mindeközben a nő vicsorogva tesz úgy, mintha oltári módon élvezné az egészet, ugyanakkor a valóságban az ilyen arckifejezés inkább a disznóbél mosás felemelő tevékenységéhez kapcsolódik, szóval árulkodó. (Kovi fejtette ki régebben, hogy most már ideje olyan pornfilmeket gyártani, amelyek nem megalázó - megalázott - helyzetben mutatják a nőket. Nyehherehehe.)
Az unalom érzését az is erősíti, hogy egy idő után óhatatlanul elfogynak a testnyílások. A magam részéről még egyfajta szánalmat is érzek, amikor minden luk foglalt szegény lányon, csoda, hogy ezek a csajok nem eresztenek valahol. És az lenne a legnagyobb csoda, hogy ha ezt bármelyikük egy pillanatig is élvezné.
Mindezektől függetlenül - ahogy a cikk is írja -, soha nem látott méreteket ölt a pornónézés (letöltés) napjainkban. És ugyanígy soha nem látott méreteket ölt a "sima" vetkőzés illetve a test áruba bocsátása is.
Azon gondolom senki sem csodálkozik, hogy a legutolsó sajtótermék címlapján is (fél)meztelen lányok virítanak, a kép mellett valami alacsony színvonalú hablaty szerepel, írhatnák azt is nyugodtan, hogy "ezzel akarjuk eladni a lapot".
Tíz éve - Xantus Barbara - óta veszem a Playboyt, leginkább már csak a nagyinterjú, meg a film- és könyvajánlók miatt. Ugyanis nem csak az ismeretlen címlaplányok unalmasak egyre inkább, hanem a néha-néha feltűnő nagy(obb) nevek sem jelentenek semmi extrát: fej, nyak, két mell, két kéz, két láb, néha egy punci is kivillan, aztán ennyi. Pont-pont vesszőcske, készen van a fejecske. Emberek. Van belőlük majdnem 7 milliárd, csak nőből is van vagy három. És ezen nemhogy javítana, de sok esetben még ront is a Photoshop, mert nem igazán jó, amikor a szépség oltárán feláldozzuk a természetességet. (A legrosszabb photoshopoló egyébként a Nők Lapja, lehet, hogy egyszer megposztolom őket.)
Manapság a (női) "karriercsinálás" egyik legegyszerűbb és leggyakoribb eszköze is a vetkőzés lett, meg ami még mögötte (előtte) zajlik. Most éppen a korábban szebb reményű Bódi Szilvi témázgat azon, hogy ő nem is feküdt le sok pénzért, egzotikus országban, gazdag pasikkal. De könyörgöm, ha úgy is volt, ki a francot érdekel?
A meztelenség unalmában nem is a látvány a legrosszabb, hanem az, hogy az ismertebb "ilyen" lányok a vetkpzést követően aztán nap mint nap feltűnnek a médiában és még beszélnek is! Sőt, nem csak azt mondják el, hogy mi történt velük egy átlagos kedd délután, hanem azt is, hogy mit gondolnak a világról. És ez a legborzasztóbb...!!!
A cikk csak érintőlegesen tárgyalja a prostitúció kérdését, de a témának ez is fontos része. Ha azt írtam, hogy a karriercsinálás egyik legegyszerűbb eszköze a vetkőzés, akkor a pénzcsinálásé pedig a dugás. Ez viszont már többmillió éves történet, és nem az emberiséggel kezdődött. A magam részéről csak PÉP-nek, Pináért Élelmet Programnak nevezem. (Az imádkozó sásáka és a fekete özvegy esetében az élelem maga a srác, szóval az emberek által megvalósított kizsákmányolás még nem is legrosszabb...) De hiába jegyzem meg néha kesernyésen, hogy a következő életemben én is a pinámból szeretnék megélni, azért két dolog nyilvánvaló: az ezzel az iparral próbálkozó lányok közül viszonylag kevesen jutnak el a minőségi, (ne) adj' isten, a luxus szintre. A másik pedig, hogy a magas nívót képviselő lányok közül is ritka az, ha valaki hosszú távú vagyont tud felhalmozni a tevékenységből.
A nők (feleségek) közül sokan nem értik, miért kurváznak a férfiak. Először is ösztönből. Másodszor azért, mert otthon nem kapják meg a "vég nélküli" szexet. Sok nő sajnos csak addig szeret kefélni (látszólag), amíg be nem hálózza a pasit. Vagy el nem veteti magát. Aztán jön a pinamegvonás intézménye, a hivatkozás fáradtságra, fejfájásra, menstruációra. Én magam sem tudom eldönteni, honnan indul ez a tyúk-tojás probléma: azért nem szeretnek-e a lányok kefélni, mert mi, férfiak nem tanítjuk meg rá őket, vagy azért nem tanítjuk meg őket, mert a nők nem tanítanak meg bennünket arra, ők hogyan szeretik.
Mindenesetre higgyék el högyeim, a kurvázás a legtöbb esetben csak az egyoldalú szexért van, azaz önkieégítés egy élő nőszemély felhasználásával. (Hallottunk már olyat is, hogy nem ez volt a lényeg, no az már nem szimpla kurvázás, hanem kapcsolat.) És hiszik vagy sem, az elérhető lányok változatossága ellenére, egy idő után szintén unalmassá tud válni a dolog, más kérdés, hogy az ösztönökvégül csak viszik tovább a férfiállatot.
Mindezek után marad és adódik a kérdés, hogy az otthoni szex tud-e unalmas lenni? Hát hogyne tudna. De ugyanígy lehet hosszú távon izgalmas is, még akkor is, ha egy idő után elfogynak az ötletek. Mert azért a dugás ösztönének kielégítésén túl nyilván az sem mindegy, hogy ki és mi van a másik oldalon. Lehet, szentimentálisnak tűnik, de életem legjobb dugásai azok voltak, amikor a partner(nő) élvezetét és elégedettségét láthattam. És nyilván sokan vannak úgy, mint én, akit érdekel, mi történik másnap, aki imádja maga mellett a reggeli gyűrött arcot a maga természetes valójában.
Persze attól, hogy pár csávó itt okoskodik a neten, még nem fog változni semmi. De talán egyre többen érzik úgy, hogy a meztelenségnek, a meztelenkedésnek, a nőknek és a szexualitásnak nem ártana visszaadni az intimitást, a titokzatosságot. Azt, amit ezer költő és író mellett számomra Karinthy írt meg a legtalálóbban.
