E heti feladatom ajándékvásárlás volt, 40. születésnapját ünneplő barátomnak szereztem be meglepetéseket. Az egyik vágya egy szótár volt, feleségétől pontos itinert kaptam, úgy gondoltam, nem lehet baj.
A turnét a Nyugati téri Alexandrában kezdtem, ott nem találtam. Irány a West End Librije, ott sem volt. Nyomás a Duna Plaza Librijébe, ott megtudtam, hogy az egész hálózatukban nem lehet kapni a könyvet. Ekkor, valami hatodik érzéktől vezérelve, kimentem a Pólusba.
A boltban egy fiatal, szemüveges hölgyet (koromhoz képest: lányt) kérdeztem meg, aki mondta, hogy van nekik. Nem árultam el, hogy sikerült betekintést nyernem a Libri rendszerének eme szegmensébe, és tudom, hogy nincs. Megnézte a polcon, nem volt. Eltűnt a raktárban, majd megjelent és közölte, hogy nemrég hegyekben állt a könyv, de úgy látszik, elfogyott. Ő is megnézte a rendszerben, persze nem talált egy darabot sem.
Az első érdekesség az volt, hogy elnézést kért. Majd biztosított arról, hogy nagyon jó a könyv, ő is azt szokta ajánlani.
Végül azt tanácsolta, hogy próbáljam meg az épületben található bookline-nál vagy a TESCO-ban. Értik? Ma, Magyarországon egy kereskedő azzal is segített, hogy a konkurenciát ajánlotta. Csak azért, hogy a kedves vásárló megkapja, amit szeretne.
A bookline-nál meg tudtam venni a könyvet, tehát a sztori happy enddel zárult.
Bár a hölgy nevét nem kérdeztem, innen is köszönöm neki még egyszer, és forró kézcsókjaimat küldöm!
