Esküszöm, még ezt leírom, aztán leszállok a médiákokról egy időre, mint Tóta W. a politikáról.

A Nyilvánosság tárgykörében van egy viselkedésforma, amit különösen nehezen viselek, ez pedig az, amikor közszereplők megsértődnek, majd úgyanúgy rohannak a médiához (ha nem is ugyanahhoz, amely révén a sérelem érte őket), hogy felháborodásuknak hangot adjanak. (A közszereplőt itt mint gyűjtőfogalmat használom, vonatkozik mindenkire, akinek az arca és/vagy hangja gyakran tűnik fel tévében, újságban, rádióban: lett légyen politikus vagy ismert ember.)

Márpedig az évezredek óta nyilvánvaló, hogy a társadalomból valamilyen módon kiemelkedő egyén (magán)élete egyszercsak érdekes lesz a többségnek. Az alapvető ok, hogy az átlag nehezen viseli, ha valaki kiemelkedik a szürkeségből, és mivel feltételezhető, hogy valamilyen, a többiekétől eltérő, netán kimagasló tulajdonságának köszönhető mindez, a massza azzal kompenzál, hogy bebizonyítsa: a kiemelkedő sem különb nála. Vulgárisan fogalmazva: ugyanúgy eszik, alszik, szarik és baszik, mint a többiek, végeredményben ugyanolyan gyarló, mint amozok.

Kizárt dolognak tartom, hogy az előző bekezdéseben foglaltakat Liptai Klaudia nem tudta, amikor médiaszajhaságra adta a fejét.

Kizárt dolognak tartom, hogy amikor a most éppen utált (gyűlölt?) bulvármédia a szebbik arcát mutatva szerette és simogatta Liptait, az tiltakozott volna a népszerűség ellen, meg a pluszbevétel ellen, amit ez a népszerűsg hozott.

Ehhez képest "exkluzív" interjút adott a Napló műsorának, amit tegnap este adtak le (egy szúnyoginváziós és egy magyar látóasszony Japánban elért sikerét bemutató riport után...).

Liptainál betelt a pohár. Betelt a pohár, mert mindenki (minden bulvártermék) az ő magánéletével van elfoglalva. Még azt a csúsztatást sem átallotta bevetni, miszerint úgy véli, az a baj, hogy Gesztesivel nem köpködnek egymásra, hanem normális hangnemben élik tovább életüket a válás után is. Liptai arra is rájött, hogy van neki egy lánya. És hogy nem akarja, hogy a lányát csúfolják az anyja, meg az apja miatt.

A legvégén pedig jött az ütőkártya: azért is különösen sérülékeny lelkileg, mivel nehéz gyermekkora volt, mert az apja ivott, és helyette is Klaudia szégyellte és szégyelli magát.

Mit mondjak, bár csak fél füllel hallgattam ezt az egészet, így is hánynom kellett.

Az a mondás is ősrégi, hogy aki kurvának megy, ne csodálkozzon, ha megdugják. Mit gondolt Liptai (és valljuk be, nem ő az első ismertember, aki "kiakad" a túlzott "népszerűségen")? Hogy majd ő lesz az üdítő kivétel? Hogy őt minden pillanatban szeretni és dédelgetni fogja a bulvármédia? Nem látott - és "műsorvezetett" - még elég mocskot ahhoz, hogy rájöjjön: ő sem számít, csak a vére, amit a bulvármédia kionthat (ez szép volt, idelle!)?

Mindenki megérdemli a sorsát.

Elnézést a képért, de szerintem nem gusztustalanabb, mint a leírt történet...

U.i.: nekem tűnt csak fel, hogy a sajtó egy kicsit szomorú amiatt, hogy Massa nem halt meg??????