Újra címlapokra került a Raiffeisen Bank, ismét egy belső levél nyilvánosságra hozatala révén.

Előre bocsátom, hogy olvastam a levelet, ismerem annak tartalmát.

Az is hozzátartozik a dologhoz - erre egyébként finoman a levél is utal -, hogy az amúgy sem túl népszerű bankok az elmúlt cca. háromnegyed évben tovább vesztettek imázsukból, és részben a politika révén szinte egyes számú közellenséggé léptek elő (pontosabban kettes számú közellenségek ők, közvetlenül a hazaáruló komcsik és a zsidók után, de ez most nem téma).

Azt sem tagadom, hogy én magam sem kedvelem a pénzintézeteket, különösen azokat az amerikai befektetési bankokat, amelyek a hülye, instabil, (mint később kiderült) hiperkockázatos papírjaikat szétszórták a világban, mint Ernyei Béla a spermáját, karöltve a hitelminősítőkkel, akik meg jól felminősítették ezeket a termékeket izéket, de erről is írtam már.

Azt az anomáliát is szükségesnek tartom megjegyezni, hogy miközben a multinacionális cégeknél a HR osztály az isten, addig csupán egyetlenegy témakörben állnak őskori szinten, ez pedig a humánerőforrás normális kezelése. Nem csak az emberhez méltó felvétel, de az emberhez méltó kirúgás elküldés sem megy nekik!

Mindettől függetlenül azt kell mondjam, hogy a levél szokatlanul korrekt és józan hangvételű. Ráadásul Felcsuti Péter, a Raiffeisen vezérigazgatója - nem mellesleg a Bankszövetség elnöke - írt benne egy zárójeles mondatot, melyben szintén finoman és elegánsan felhívta a figyelmet arra, hogy a levél nem a nyilvánosságnak szól. Persze Felcsuti nem hülye, nyilván tisztában volt vele már azelőtt, hogy leírta volna ezt a mondatot, hogy egy nap sem kell hozzá, és kikerül a levél a médiához.

Őszintén szólva, nem nagyon értem, hogy egy ilyen levélben mi az érdekes a publikum számára. Hacsak nem a messze földön híres kárörvendésünk. De most komolyan: azon élvezkedünk, hogy egy banknak leépítést kell végrehajtania? Vagy inkább azon, nem mérték fel helyesen az expanzió lehetséges határait és következményeit? Hogy nem készültek egy ilyen szcenárióra? Ha ez utóbbi, akkor azon miért nem élvezkedik a nagyra tisztelt (he-he, vicc volt) média, hogy az ország állampolgárai milyen segghülyék?

Most mindenki a bankokat szidja, elsősorban a hiteltörlesztő-részletek megnövekedése miatt. De hol voltak a nagyeszű sündisznócskák állampolgárok akkor, amikor az euró 230 forint volt, a svájci frank meg 140? Félretette-e valaki az akkori árfolyam-különbözetet nehezebb időkre? Számolt-e valaki (persze, nekem is vannak ismerőseim, akik irtóznak és meg is tehetik, hogy irtózzanak a hitelfelvételtől, ők külön tészta) azzal, hogy ha megnövekednek 20%-kal a törlesztők, akkor már nem férnek bele a családi költségvetésbe? Nem beszélve arról, mi lesz, ha két keresőből az egyik elveszti az állását? Röviden szólva: ki a hülye, kedves barátaim?

A másik, ami fölött nehezen térek napirendre, az a levél "kiszivárogtatása" - finoman szólva, mert gondolom, az egyik munkatárs simán elküldte egy freemail-es címről a teljes levelet az indexnek. Nem értem ugyanis, mi késztethet egy dolgozót (figyelem, az idióta jelenleg is a Raiffeisen alkalmazottja!!!) arra, hogy a szerződésében vélelmezhetően szereplő titoktartási kötelezettsége mellett egy vélelmezhetően az üzleti titok kategóriájába tartozó levelet nyilvánosságra hoz?

Bele-beleolvasok a Munkahelyi Terror blogba, és - nagy-nagy tisztelet a kivételeknek - rengeteg ostoba, rosszindulatú, szűk látókörű és sértett munkavállalói hozzászólást olvasok benne. Sajnos, nem csak a munkaadói oldal humánerőforrás-szemlélete, hanem a munkavállalói oldal lojalitása is a béka segge alatt van ebben az országban (nagy átlagban).

Persze szó nincs arról, hogy a munkavállaló szeresse a munkaadóját, de legalább élvezze, vagy ha képtelen rá, végezze a lehető legtökéletesebben a munkáját. És igen, ha másról nem is szól a lojalitás, de legalább a legalapvetőbb írott és íratlan szabályokat tartsa be! Gyengébbek kedvéért: a titoktartásra vonatkozó szabályok a legtöbb esetben írottak!

És még egyszer: kíváncsi lennék, mi vitte rá ezt a seggfejet a levél elküldésére!? Talán fél attól, hogy ő is az elküldöttek között lesz? Ha igen, van rá oka? Ha igen, akkor miért? Tán nem végzi megfelelően a munkáját? Esetleg ennek részeként inkább internetezik, minthogy a dolgával foglalkozna? Kis bar(át)om, van egy javaslatom: kezdjél el vállalkozni, vegyél fel embereket, aztán utána legyél ilyen hős(ködő)!

Félreértés ne essék: egy csöppet sem vagyok személyesen értintett az ügyben. Mégis: első és egy ideig "esztelenül" szeretett munkahelyemről végül csalódást keltő módon kellett ("núzsna", tehát belső kényszer és nem "náda", azaz külső által) távoznom. De soha, sem a távozásomkor, sem azóta nem tettem olyat, amivel ártottam volna a cégnek. Sőt, mivel pénzügyi szolgáltatóról van szó, a mai napig üzleti kapcsolatban állok velük, pedig "bosszúból" elhozhattam volna tőlük a pénzemet.

Kívánom a levelet nyilvánosságra hozó munkavállalónak, hogy ő legyen októberben az első, akinek útilaput kötnek a talpára. Csak hogy legyen miért haragudnia a (volt) cégére, utólag. Ha már előre nem volt miért...

A kép saját gyártmány: a Raiffesien logója és ennek a képnek a felhasználásával készült.