Egy ősrégi vicc - mi az: tengerben él és kurvára nem érdekel - poénja a címben szereplő szó.

Nos, kicsiny hazánk átlaglakossága szinte csak egyetlenegy dolgot fejlesztett tökélyre: ez a saját érdek mindenek fölé helyezése, gyakran a jogszabályok, de legalábbis az elvárható józan viselkedés ellenében és sokszor mások kárára. Ne gondoljunk nagy dolgokra. Az átlagmagyar életében nincsenek nagy dolgok, talán ezért is van, hogy főleg pitinánerségekben jelentkezik  a szarokrája-mentalitás.

Ma reggel a Béke úton autóztam Újpest felé. A Béke tér utáni első lámpánál, a külső sávban egy új, krémszínű Fiat 500-as állt vészvillogóval. Egy rövid pillanatra még az is eszembe jutott, hátha valami (műszaki) problémája van, ám lévén vadonatúj autó, ezt a lehetőséget gyorsan kizártam. Helyesen tettem. Pár másodperc múlva ugyanis egy szőke macska (a "cicá"-hoz már túlkoros volt) szállt ki belőle, és elindult az ottani K&H fiók felé. Persze nem bírtam megállni, elkezdtem dudálni - ebben több követőre is leletem -, és  a hátraforduló nőnek mutattam is, hogy szabálytalanul állt le. Nem sokat foglalkozott velem, bement a bankba. Erre mit mondhatnék? Dance! (Az autója mellé érve láttam, hogy a vezető oldali ajtón két hosszú horzsolás-benyomódás látható, amilyet többnyire ki vagy beparkoló nők tudnak okozni, lehúzva másik autót, korlátot, kerítést. Tehát nem csak leállni, menni - vagy elindulni - sem tud.)

Nem sokkal később egy parkolóból készültem kitolatni, egy egyébként néptelen utcában - egyik oldalán parkoló, a másik oldalán járda -, de meg kellett várnom egy fiatal párt, akik az úttest kellős közepén bandukoltan édesdeden. Bár láthatták a tolatólámpát és kicsit ki is gurultam, nem foglalkoztak velem.

Békés ember vagyok, de néha már tényleg bizsereg a tenyerem...