avagy amit nem értenek a balliberálisok.

Hadd kezdjem egy nem túl régi, személyes élménnyel.

Szép nyári este van, lassan tíz óra, ülök a nyitott ablaknál, mellettem megy a ventillátor. Egyszer csak az ablak alatt elvonul egy pár fős társaság, a következőket skan- dálva: "lesz még Erdély Magyarorszá- gé, lesz még Erdély Magyarországé, Ria- ria, Hungária!"

Nem nevezem meg az illetőt, akinek a nemzeti érzelmek futball-rigmusokba öntését köszönhet- jük, kicsit unalmas már, legfőképpen a nívótlansága. De mégsem ez a lényeg, sokkal inkább az, miért tartunk még mindig itt, és az egész mit is jelent.

Tóta W. legutóbbi írásában a "még-nemzetibb"-ekről értekezik, látszólag semmit sem értve az egész viselkedésmódból. Megpróbálom elmagyarázni.

Mindig csodálkozom, amikor valaki meglepődik a nemzeti, hazafias érzelmeken, több millió, egy földrajzi helyen (országban) született ember együvé tartozásának, együtt gondolkodásának, egy és oszthatatlan egységként való kezelésének utópisztikus, ámde axiomatikus elképzelésén. Ez ugyanis több ezer éves viselkedésforma, és nemcsak akkor volt, de sok helyütt mai korunkban is lényeges és életbe vágó, mert emberek (akár egy egész nép) élete vagy halála, túlélése múlhat rajta. Itt Európában, a NATO védszárnyai alatt, még csak hatvanöt évre a legutolsó megélt világégéstől pedig elég bárgyú magatartás ennek negligálása.

Amikor ugyanis a legyőzetéssel, totális elpusztítással, kiirtással néz szembe egy-egy nemzet, népcsoport, akkor nem ér rá azon polemizálni, hogy hiszen mi ikszmillió különböző ember vagyunk, akik között van, aki imádja a mákos bejglit és van, aki utálja. Akkor meg kell védened magadat, a "fajtádat". Bármely olyan fajnál, amelyik ismeri a "kannibalizmust", a saját fajtárásnak elpusztítását a célból, hogy a fajon belül ne a másé, hanem az ő saját génjei öröklődjenek, a fajfenntartás egyben azt is jelenti, hogy a saját utódodat, családodat, "népségedet" meg kell védened a fajtársadtól.

Szóval nem olyan régi történetről van szó, úgyhogy nem csoda, ha a vérünkben van ez a viselkedés. Ha úgy tetszik, genetikus. Aki nem hiszi, kérdezzen meg mondjuk egy tuszit vagy egy bosnyákot.

Mindezekből egyenesen következik az is, hogy a "harci szellem fokozása" érdekében, főleg "oly sok viszály után", el kell hitetni az emberekkel, hogy az adott nép méltó a túlélésre, mert különb más népeknél. Főként a szegények, nincstelenek esetében kell a szellemi maszlag, és láss csodát: nem egyszer azok ontják vérüket feltétel nélkül a hazáért, akiknek a puszta életükön kívül másuk sincs.

És közben születnek a mítoszok, a legendák, szaporodnak a nemzeti hősök, masíroznak befelé a köztudatba, mígnem aztán végül az emberiség minden valamire való vívmánya a magyarokhoz köthető. De így lett csaknem übermensch az árja faj, így származtak le a románok a dicső rómaiaktól, satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Mert persze az ilyen "nemzeti" gondolkodás értelemszerűen kitermeli a maga sajátos idiotizmusait. Van-e olyan számítógép-felhasználó széles e hazában, aki nem kapott még PowerPoint prezentációt a magyar feltalálók és találmányaik felsorolásával vagy arról, mit köszönhet Európa népe a magyaroknak, kezdve a húsfőzés tudományától a nadrágon át, a vetésforgóig. De én magam is viszonylag gyakran kapok meghívókat különböző előadásokra, ahol mondjuk a magyar nyelv egyedülállóságát csipkézik, például, hogy lényeges vonatkozásaiban különbözik a világon létező másik 2999 nyelvtől.

Az ilyen tévinformációkkal persze van egy alapvető baj. Ez pedig az, hogy boldog-boldogtalan elhiszi, mert jó hinni, hogy egy ilyen fantasztikus nemzet tagja lehetsz. Így aztán anélkül küldi el mindenki mindenkinek, hogy utánanézne az információk valóságtartalmának. És a mítosz csak dagad-dagad...

Ám tovább megyek. Lassan tíz éve már, hogy részt vettem egy, a Szent Koronáról, a Szent Korona Tanról szóló beszélgetésen. Amikor az előadó azt ecsetelte, hogy a korona nem egy tárgy, hanem tkp. egy élő individuum, akkor azt mondtam: OK, a Bhagavad Gíta szerint akár ásványként is újjászülethetek, legyen. Aztán folytatta, hogy a korona maga akart a Parlamentbe menni és az akkori kormány csak végrehajtotta Őfelsége (vagy hogy kell mondani) akaratát. Hát, ez már elég húzós volt, de legyen, tiszta hülye, aki nem normális, mondaná egyik kedves barátom. Hanem amikor odáig ért, hogy Krisztus a leendő, második eljövetelekor a magyar Szent Koronával lesz megkoronázva, és ez levezethető a Bibliából, akkor azt gondoltam: jól van barátom, te ma már ne igyál többet.

A libsik (nem politikai, hanem gondolkodásmód szerinti értelemben) persze nem értik az egészet. Vagy értik, de nem tudják hova tenni a saját világfelfogásukban. És nem azért, amit a "nemzetiek" axiómaként kezelnek, nevezetesen, hogy "azok" hazátlanok. Hanem mert úgy gondolják, önmagában nem érdem odaszületni valahová. Önmagában nem érdem, hogy magyar állampolgár vagy, nem érdem, hogy magyarul beszélsz, egyik sem érdem, legfeljebb lehetőség. Tudják, hogy a büszkeség alapja csak a saját mukájuk és  teljesítményük lehet, e vonatkozásban pedig mindegy, hogy Bíró László, Kodály Zoltán, Teller Ede vagy Kemény Dénes magyarok (voltak): ezen emberek sikere a sajátjuk és nem holmi nemzeté. És azt is tudják, hogy legelőször az embert kell nézni, nem azt, hogy az az ember magyar vagy szlovák, fekete, barna vagy sárga, és hogy a "nemzetet" leginkább azzal lehet felemelni, ha teszel az emberért, a "nemzet" tagjaiért.

A libsik azt sem értik, miért nem jó a szabadság, miért jó a kötöttség? Miért vállalják, vállalnák sokan az uniformizálódást az egyéniség, az akolmeleget az individuális lét nagyszerűsége helyett. A válasz pedig egyszerű: azért, mert jó valahova, valakikhez tartozni. Főként, ha a saját szemedben "senki" vagy vagy éppen ezen a világon senkid sincs. Csakhogy az individuális lét küzdelemmel és felelősséggel jár! Mennyivel egyszerűbb azt gondolni, hogy a többségi vélemény befogadása megvéd minden bajtól. Elárulom, nem véd meg semmitől.

És ezért vesszen Trianon, ezért kellenek vissza az elcsatolt területek, ezért hiányzik a régi nagyság, ezért vágynak a "nemzetiek" a sosem volt Aranykor újbóli eljövetelére. És ezért okolhatók mindenért mások, most leginkább a zsidók és a cigányok, korábban az oroszok, osztrákok, törökök, tatárok, mert ezt a csodálatos népet évezred óta el akarják pusztítani, hazáját elvenni, de mi nem hagyjuk, mert egy dicső nép dicső sarjai vagyunk...

A tanulság pedig igen egyszerű: ha egy ország egyszerű (átlag-) emberei úgy érzik,hogy a saját földjükön senkik vagy alsóbbrendűek a "hazátlanokkal" szemben, előbb-utóbb fellobban a "nemzetiesség" lángja. A liberalizmus internacionalista ága megbukott. A genom erősebb.