Összetartó család - az égben is együtt vannak

Réges régóta nem értem, mégis nap mint nap találkozom a jelenséggel. Nem vagyok (teljesen) hülye, tisztában vagyok vele, hogy egy-két idiotizmus akkor is örök, ha ellene van a józan észnek.

Száguldozni jó. Száguldozni a verdával jó, kb. egészen addig, amíg az ember nem ülhet bele egy gyorsan menni tudó autóba és nem tesztelheti. Aztán normáliséknál átveszi a száguldás következtében felszabaduló adrenalin addiktív hatása iránti vágy kontrollálását a józan ész (ez szép volt idelle - idelle), és belátják, hogy száguldozni hülyeség. Először is, mert a szabályok nem engedik. És normálisék tudják, hogy ez nem véletlen. Azt is tudják, hogy józanul tekintve a dolgokat, a (vélt) tudás vagy intelligencia és az autó műszaki képességeibe és állapotába vetett hit nem írhatja felül a szabályokat, még akkor sem, ha ez utóbbiak néha le is vannak maradva a valóságtól.

Másrészt száguldozni az esetek többségében értelmetlen is. Városban különösen, hiszen még nem hallottam arról, hogy hivatalosan kiírták volna a "Ki ér előbb a piros lámpához?" versenyt, bár nem hivatalosan ezrek művelik, csak Budapesten. De közúton is értelmetlen, mert a száguldozás feltétele a legtöbb esetben nem adott hosszú távon, és az általa nyerhető időbeli előny a legtöbbször elhanyagolható.

A másik, hogy patriarchális társadalomban élünk, ha másutt nem is feltétlenül, de a közúton általában "KUSS" az asszony neve. Egyrészt, mert csak, másrészt mert a nők, asszonyok amúgy sem értenek a vezetéshez.

Igen ám, de vélelmezhetően a szülői, ezen belül is az anyai szeretetnek, aggódásnak valamint általában az élni akarásnak, és részeként a biztonságérzetnek erősebbnek kellene lenni a tiltásnál, a konvencióknál.

Az, hogy fiatal csirkéknek, libuskáknak imponál, ha pasijuk az ezeréves Corsával gumicsikorgatva indul a lámpánál, bőgeti a verdát és százzal repeszt az Árpád hídon - valahol érthető.

De hogy családapák, mellettük az asszonnyal, hátul a gyerek(ek)kel fittyet hányjanak a szabályokra, anyu pedig szó nélkül hagyja ezt, az nálam már a seggfejség kategóriájába tartozik.

Jó, nincs könnyű dolgom, a párom nem csak jól vezet, de figyel és együtt él a forgalommal akkor is, ha nem ő ül a volánnál. Ez nem azt jelenti, hogy állanóan "belepofázik" a vezetésembe, hanem hogy nem hagyja lankadni a figyelmemet, és figyelmeztet is, ha esetleg nem vennék észre vagy figyelembe valamit.

Múlt szombaton mentem kifelé a városból az M1-M7-en. A legbelső sávban haladtam, mert a budaörsi leágazásnál a külső két sávban mindig megy a tökölés. A leágazótól elég sokáig 70-es tábla van, én kb. 72-vel mehettem, így is gyorsabban, mint a középső sávban nem sokkal előttem haladó, aki mögé emiatt nem soroltam át. Egyszercsak feltűnt a "seggemben" a címben jelzett rendszámú kék Ford Focus, nyomta volna neki. Mivel nagyon közel volt már a mellettem lévő sávban haladó autó, nem segítettem a Focusos kollégának. Ő viszont nem bírta kiárni azt a fél percet, amíg átsorolok, és átvágott mellém, majd amikor látta, hogy hoppá, az nem lesz jó, kiment a külsőbe és elviharzott kb. százzal.  Vigyorogva, mellette az asszony, hátul a két gyerek ("szembejön a vég", mondaná erre Hobo).

A legszebb az egészben, hogy a lakott terület vége táblától már nem nyomta ezzel a százalékos különbséggel, így a bevásárlóközpontnál még láthattam, ahogy elhajt az IKEA irányába. Biztos akciós volt a lapra szerelt kertitörpe, azért kellett rohanni...

De hol van az az ember (asszony), aki szól?