Kezdjük az alaptétellel:
Az udvariatlanságnál csak egy rosszabb van: a fölösleges udvariaskodás.
Van ennek egy idegesítő, de genetikusan magyarázható formája, férfi sofőrök művelik. A dolog lényege, hogy a távolból jól kinéző vagy gyaníthatóan egy bizonyos életkor alatt lévő nőket átengedjük az úton, mégpedig azért, hogy végig tudják stírelni őket.
Delikvensünk nem ilyen volt.
A Népfürdő utcán mentünk az Árpád híd felé, előttem a címben jelzett rendszámú fehér Corsa haladt.
Tény, hogy a Viza utcából ki- és az utcába behajtani vágyóknak nincs könnyű dolga, gyakorlatilag a Népfürdő utcán haladó autósok kénye-kedvének vannak kitéve, ami főként a reggeli csúcsban - Magyarországon - nem egy Örkény egyperces.
Szóval megyünk-megyünk, szemből egy bekanyarodni vágyó, a Viza utca felől hárman kikanyarodni szeretnének, semmi gond, mögöttem senki, mindjárt mehettek. Corsás kolléga fékez. Azaz elkezd udvariaskodni. Megjegyzem, nem úgy nem jött utánam senki, hogy mondjuk ötven méterre, hanem a kanyarig senki, és sokáig senki.
No persze az egy külön műfaj, hogy a közlekedésben résztvevők vajon milyen mértékben figyelnek a közlekedésre, azaz milyen gyorsan reagálnak. Elárulom, semmilyen mértékben nem figyelnek, és a reakcióidejük olyan, mint gerincmeszesedett nagyanyámnak volt 80 évesen. Úgyhogy a behajtani vágyó vár, első kihajtani vágyó nagy nehezen konstatálja, kihajtás egy, eltelik egy valag idő, kihajtás kettő, megint egy fél évszázad, kihajtás három.
A harmadik kolléga tökölését látva egy rövidet rádudáltam a corsásra, éppen csak érintve a dudát. Közben harmadik kollégánk is abszolválta a problémát, corsásunk elindult, és bal kezét a félig lehúzott ablakon kinyújtva, középső ujjával jelezte, hogy mi a véleménye rólam.
Ezt nem minősítem, minősítette a gyerek saját magát. Csupán azt kérem, legközelebb nézz bele abba az izébe ott középen, amiben a csajod sminkelni szokta magát. Tükörnek hívják, és még azt is lehet látni benne, hányan jönnek mögötted...
