Nem vagyok egy irigy pacák, de az index Fóruma egyik alapelvének megfogalmazá- sát irigylem. Mégpedig azt, amelyik a zsidózásról szól és így hangzik:

"Úriember nem zsidózik, a többieknek meg tilos".

Én legfeljebb annyit tennék hozzá: zsidózni lassan már 65 éve nem trendi.

Mégis, szerte a világban, így nálunk is állandó "sebirritációs" téma a zsidózás, amit főleg érzelemszegény és kis koncepciójú (asszem ez így nagyon PC volt) egyének, ezen belül politikusok vesznek elő, alkalmaznak szívesen.

Rövid útmutató a zsidózáshoz:

Ha egy mondatban akarnám összefoglalni, mi is a zsidózás kiindulópontja, akkor azt írnám: a zsidók kezében összpontosul a pénz, amivel a hatalmat gyakorolják és világuralomra törnek. Szél(ütött)jobb barátaink kedvéért pontosítok: elsődleges céljuk nem a világuralom, hanem a Szent Magyar Föld megszerzése.

A zsidózás elsajátításakor az első és legfontosabb dolog, hogy a "zsidó" meghatározása indifferens. Zsidó mindenki, akinek többje van, aki okosabb, tehetségesebb vagy egyszerűen a szerencséje vagy kapcsolati tőkéje révén többre vitte, mint mi.

Az üzleti életben a multinacionális cégek fő tulajdonosai, valamint csúcsvezetői (topmenedzserei) mind zsidók. A felsővezetői szint alatti vezetői szinteken nem mindenki zsidó, vannak rendes és dolgos magyar (és másmilyen, nyilvánvalóan "futottakmég" nációkhoz tartozó) emberek is, akik természetesen a zsidók helyett is gürcölnek, éhbérért. Miközben a zsidók hatalmas  osztalékokat és bónuszokat kapnak.

A médiában természetesen mindenki zsidó, aki nem Győzike, mert ő (dísz)cigány, a cigányozásról pedig külön poszt szól majd.

A kulturális életben is - itt persze sok az átfedés a médiával -  majd' mindenki zsidó, különösen azok, akik fellépnek a Zsidó Nyári Fesztiválon vagy a Dohány utcai zsidógógában (hehe, ez mekkora szóvicc már!) bármikor. Aki a művészeti életben nem zsidó, az elnyomott magyar, aki alkoholista és kizárólag félreeső nyári fesztiválokon lép fel, egy láda sör és néhány színes kavics fejében. Ha ezek a nemzsidó művészek mégis puccos helyen léphetnek fel, akkor csakis zsidókkal együtt, vagy külön, de a zsidók jóvoltából.

Nos, eddig a sztereotípiákkal teletűzdelt tréfa. Erre persze a átlagmagyar rögtön felkapja a fejét és azt mondja: de hát ez nem tréfa, ez a rögvaló! 

Na de mégis: ki a zsidó?

Bár az ellenségkép kialakításához nem kellenek paraméterek - kurva az, kisfiam, akire mondjuk! -, azért próbáljuk meg kitalálni, hogy napjainkban ki is a "zsidó"?

A pajeszos, fekete kaftános, kalapos, azaz "jól látható" (ortodox) zsidókat könnyű felismerni. Magyarországon nem látni sokat, de azért előfordulnak. Viszont nem is ők fújják a passzátszelet.

A "zsidó"-nak tartott személyek többsége olyan család leszármazottja, amely izraelita felekezetű volt vagy legalábbis voltak izraelita felekezetű tagjai - egy időben nyilvánvalóan dominánsan. Nem tudományos vizsgálat, hanem személyes tapasztalataim alapján mondom, hogy ezekben a családokban mára már nagyon erős a keveredés és nemcsak a zsidó hagyományok elhagyása jelentékeny mértékű, hanem sok esetben a zsidó identitás sem meghatározó vagy legalábbis nem elsődleges.

Ilyen értelemben persze tagadhatatlan, hogy a multinacionális tőke egy bizonyos, jelentékeny része "zsidó", de hát ezt elsősorban maguknak köszönhetik a keresztény közösségek. Hogy aztán egyébként a "zsidók" okosabbak, ügyesebbek-e, mint a nemzsidók vagy "pusztán" a már megszerzett vagyon és az általa biztosított hatalom valamint a "pénz pénz szül" örök elve miatt vezetik a "zsidók" a pénz- és üzleti világ nagy részét, azon nem érdemes morfondírozni szerintem.

A "kiválasztott nép" elméleten is fölösleges rugózni, szintén saját megfigyelésem szerint ugyanis a "zsidók" között is van ilyen is, olyan is: az ismeretségi körömben vannak nagyon okos, talpraesett "zsidók" és vannak önmagukat kereső vagy nem túlzottan tehetséges, mit ad isten, még szegény "zsidók" is. Ugyancsak nem reprezentatív felmérésem szerint azonban legalábbis az összetartás mértéke és az összetartozás érzése sokkal erősebb, mint más népcsoportoknál, hogy éppen az egyik legszéthúzóbb nemzetet, a magyart ne is említsem.

Miről álmodik a goj?

A nemzsidó közösség egy része évszázadok (ezredek) óta a zsidótlanításról álmodozik. Vagy sokkal inkább a "zsidók" vagyontalanításáról. Mer' a "zsidók" gazdagok, ők meg nem azok és fújj-fújj-fújj. Sokaknak általában eddig sikerül eljutni, azt is iszonyatos szellemi erőfeszítések árán.

A politikában a "zsidó" multinacionális tőke háttérbe szorításának módozatait senki sem fejti ki bővebben, mert ugyan miközben vadul multiznak egyes politikai erők, közben ugyanolyan vadul herótozzák, ha nem sikerül Magyarországra csábítani egy-egy errefelé kacsintgató céget. Hogy-hogynem ugyanis, amikor éles helyzet van, akkor minden kettőig számolni tudó politikus tudja, hogy nem árt a multik kegyeit keresni.

A fő baj egyébként, hogy a multi nem fizet adót. Ez persze így ebben a formában nem igaz. Mert kétségtelen ugyan, hogy a társasági adó és a helyi iparűzési adó vonatkozásában általában alkupozícióban vannak, de náluk azért nem nagyon fordul elő, hogy a juttatás egyik részét hivatalosan, a másik részét pedig zsebbe adnák!

Azonkívül ugyebár a gazdaság hajtóereje a termelés, és bár nem kis nehézségekkel találkoznak a beszállítani óhajtó magyar cégek, azért az iparban (is) a multik diktálnak, szóval jó bekerülni az alvállalkozóik, beszállítóik közé.

Ami a kereskedelmet illeti, egyébként meg kiskezitcsókolom, ha a nép tekintélyes része nem teszkókba, osanokba, lidlikbe és aldikba járna beszerezni a mindennapi betevő szemetet, hanem magyar termelőktől venné a magyar árut, akkor egy kicsit többet tenne a magyar gazdaságért, mint akkor, amikor a hitelre vett Samsung plazmatévé előtt, a 3%-os gagyi német sört vedelve szidja a rendszert. És a "zsidókat", persze.

A nép egy része újraelosztásról fantáziál, mert az nem járja, hogy még a XXI. században is előfordulhat, hogy egyeseknek nagyon sok jut, mások meg majd' éhenhalnak. Ha nem éppen majd' nélkül. Na most, egy újraelosztást többféle módon lehet(ne) kivitelezni. Van a nehéz és soha véget nem érő módja: tessék maradandót alkotni, üzletet építeni, versenyezni, elvenni a piacokat a multitőke elől. Nem sok sikerrel kecsegtet, keveseknek sikerülhet, ráadásul egy emberöltő nem is elég hozzá.

Van a "legkönnyebb" módja, az emberiség zsidótlanítása - volt már, aki megpróbálta, viszonylag "eredényesen" ugyebár, de a "rákos daganat" visszanőtt, a gecibe is! -, vagy ha az nem, a zsidók vagyonának elkobzása és újbóli fel- és szétosztása. Ezzel három baj van: 1) törvényesen nem megvalósítható. 2) ehhez szükséges definiálni a "bűnös zsidóság" kritériumát, tehát, hogy a legutolsó menóraboltot azért ne vegyük el. 3) azok az elmehibbant seggfejek, akik ilyenről álmodoznak, általában a saját életüket nem bírják elirányítani, nemhogy egy normális vállalatot például. Az meg, hogy csak úgy osszuk szét a zsetont, ezért nem jó, mert előbb-utóbb "zsidó" szeszkereskedőkhöz kerülne a nagy része, legalábbis Magyarországon, és akkor megint kezdődne elölről minden.

Van egyébként egy normális út is: a status quo elfogadása. Illetve az, hogy mindenki elsősorban a maga dolgával van elfoglalva, a saját maga boldogulásán dolgozik. És ha ez nem sikerül úgy, vagy olyan ütemben, ahogy a delikvens elképzeli, akkor nem másokat kezd el okolni a saját maga tehetségtelensége, ügyetlensége vagy tehetetlensége miatt.

Oszkár, talán tosztál, hogy így megváltoztál?

A Molnár Oszkár-féle ügy számomra egyébként nem nagy ügy, legalábbis nem akkora horderejű, mint amilyen maceszfelfújtat a ballib pártok csináltak belőle.

Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a legkontraszelektívebb társadalmi szegmens a politikusoké. Nem azért mondom, de megérne egy kísérletet, hogy a politikusaink helyébe egyszerű papucsállatkákat ültetünk, és fél év múlva megnézzük, hova jutott az ország. Nem lepődnék meg, ha élne, fejlődne és virágozna.

Oszi böffenései megint a legősibb magyar betegségre, az irigységre apelláltak. Régi, egyszerű trükk ez, semmi más. Kvázi-magyarsága azért is szánalmas, mert lehet úgy a saját népéért tenni, hogy közben nem csepül másokat.

Ráadásul legyünk őszinték: a protekcionizmust tipikusan valakiért, nem valaki ellen találták ki. Tehát például azért, hogy a magyar ipart, mezőgazdaságot támogassuk, nem azért, hogy a "zsidó" tőkét ne támogassuk vagy hátrányba hozzuk. Tudom, hogy egy politikusnak ez így már über-bonyolult, de hátha leesik egyszer. A vércukorszinttel együtt.

A konklúzió előtt egy Fekete János (MNB ex-elnök) által elmesélt anekdota:

Az akkori Nyugat-Németországban járt, baráti meghívásra, egy kampányvacsorán. Az est közepén vendéglátója (a névre már nem emlékszem) felállt, és mondott egy rövid beszédet, melyben kikelt a zsidók, a kommunisták és a bankárok ellen. Miután leült, megfagyott köztük a levegő, Fekete egy szót sem szólt. Egy idő után feltűnt a barátnak a szótlanság, és megkérdezte:

- János, csak nincs valami baj?

- Hát, az előbbi beszédedben szidtad a zsidókat, a kommunistákat és a bankárokat. Én pedig zsidó vagyok, kommunista és bankár.

A vendéglátó elnevette magát:

- Ugyan, az csak a népnek szólt!

Nos drága barátaim, 2009-et írunk. Az emberiség birtokában van minden fontos tudásnak, legalábbis minden olyan tudásnak, ami tízezer év tapasztalatai alapján megmutatja, hogyan nem cészerű vagy egyenesen, hogy hogyan nem szabad élnünk.

E fontos tudás része az is, hogy úriember nem zsidózik, és mindenkinek jobb, ha mindenki úriember.