A két országos kereskedelmi rádió ügyéről az elmúlt két napban mindenki megírt már mindent, nem is kívánom konkrétan ebben az ügyben tovább szaporítani a szót.

((Dupla zárójelek között: bár adná magát egy kaján visszautalás arról, hogy a Fidesz sem különb a Deákné vásznánál, és milyen érdekes, hogy amikor a konkrét pártérdekekről van szó, akkor milyen nagy a béke és az egyetértés a két nagy (?) párt között: a Fidesz sem akar komcsivért inni, és az MSZP is leteszi a nácivadász lantot (képzavar).

Talán arról is lehetne beszélni - túl a százmilliós reklámbevételek délibábos képének csábításán -, hogy a kedves pártok minél nagyobbat óhajtanak szellenteni, annál inkább befosnak. Értem ezalatt, hogy minél nagyobb teret próbálnak biztosítani pártvéleményük publikálásának, a kedves nép annál jobban szarik rájuk: jelenleg a választópolgárok fele sem menne el szavazni, sőt még a legnépszerűbb politikus a Nemzetvezető népszerűsége is 50% alatti, alakul ez kérem.))

De inkább egy másik aspektusát ragadnám meg a dolognak, melyhez gyönyörű, igazi örkényes, amolyan RealHungarian hátteret fest egy-két, az elmúlt napokban-hetekben kiderült ügy.

Pénzt kapni jó dolog. Sok pénzt kapni még jobb. Ha ez annak árán valósulhat meg, hogy...khm...megpróbálok finom lenni, szóval alvállalkozói teljesítések révén, ugyan valósnak látszó szolgáltatással, de jelentékeny mértékben felülszámlázva tudják "kiszipkázni" a pénzt, hát istenkém. Két szerződő fél ugyabár olyan árban állapodik meg, amilyenben akar (ez így in concreto persze nem igaz, de tételezzük fel). Ha azonban a beruházás (uniós) pályázatból valósul meg, ott bizony nagyobb a kontroll, a felülszámlázás nem jó ötlet. Hát akkor? Hát akkor hangzatos mondatok mögé gagyi munkákat kell elbújtatni.

És itt kapcsolódok a rádiós pályázathoz. 23 és 11 éve működő országos rádiókat ("brandeket") nyilván elég nehéz kiütni a pozíciójukból. Mert hát mivel érvelhettek volna az új jelöltek? Talán azzal, hogy több és magasabb színvonalú közszolgálati mukát végeznek majd? Megható, de nem meggyőző, főleg ott, ahol a pénz beszél.

Fikció: gondolom, okos, magas óradíjú jogászok dugták össze a fejüket mind a Szentkirályi utcában, mind a Köztársaság téren, hogy kiókumlálják a saleshouse módszer jollyjokerságát. A párttámogatást mögé tenni, már csak percek kérdése lehetett. (Azért lettem volna hangya a szobában, ahol az ominózus megegyezés lezajlott a két tolvajpárt Fidesz és az MSZP témafelelősei között...)

Az elvtársak (félreértés ne essék: összefoglaló neve ez az elmúlt 20-25-40-50 évben szocializálódott politikai résztvevőknek) egy dolgot felejtenek el: lassan kilenc éve átléptünk a XXI. századba. Ennek a századnak két nagy vívmánya van: az információszabadság és az információkezelés. Azaz roppant széles körben juthatunk információhoz, mi több, bárki, bármiről véleményt nyilváníthat, és elsősorban az internet révén ez a vélemény minden eddiginél gyorsabban juthat el nagyon sok emberhez. Ráaádásul az információ megőrzésének lehetősége minden eddiginél szélesebb.

Egyszerűbben, hogy a komcsilelkűek is értsék (pártállástól függetlenül):

1) Az információk nagy része transzparens, azaz nyilvános. Ezzel párhuzamosan az egyszerű állampolgár rendkívül sokrétű információkhoz juthat hozzá, azaz a "pártnyilatkozatok" nem élveznek privilégiumot.

2) A "kiváltságosokat" információs szempontból nem védi kiemelten a jog, sőt: a közszereplők sokkal többet kénytelenek eltűrni, mint az "átlag".

3) Részben az információs szabadságnak köszönhetően, az átlagpolgár jóval tájékozottabb, ennek következtében átverése jóval nehezebb.

Konklúzió:

A mutyizást, a pénzszivattyút ("lopást") egyre ügyesebben kell bújtatni. Akkor is, ha az elmúlt húsz év társadalmi reakciója és sajnos a jogrendszer hiányosságai a büntetést, a büntetés fenyegetését nem helyezik előtérbe - hogy finom legyek.

El-, és lejárt az idő a lopás slendrián felfogása felett. A nép egyre inkább figyel. Már nem elég a teljesítések szerződéses alátámasztása, a vállalások arányos teljesítése is szükségszerű.

Mindannyian tudjuk, hogy ez csökkenti a lopás-árrést, azaz a magán-, és pártcélra fordítható összegek nagyságát, de könyörgök: hosszabb távon kifizetődőbb kevesebbet, de alátámasztottabban lopni, mint rövidebb idő alatt nyilvánvalóan csalással művelni ugyanezt.

És még valami, a nemtisztelt pártkatonáknak: nem lesz akkor a párthála nagysága, mint amire számítotok.

A szabadversenyes mutyizmus a végét járja. Tudom, hogy bevett szokásokon nehezen változtat az ember humanoid. De higgyétek el: a napjaitok meg vannak számlálva...

Update: ma olvastam egy újabb hipergagyi slendriánságról.