Múlt csütörtökön történt az eset, de méltó a megéneklésre.
A normálisakat leszámítva, egy bizonyos csoportosítás szerint a magyar sofőröknek két altípusa van: az egyik nélkülözi a helyzetfelismerő képességnek, a pozitív értelemben vett kreatívitásnak, a gyors és határozott cselekedni tudásnak a csíráját is.
A másik a magát kiemelkedően kreatívnak, másoknál nagyságrendekkel okosabbnak, találékonyabbnak, összegezve überfaszacsávónak gondoló vagánygorilla. Milyen kár, hogy sokan vannak. Milyen kár, hogy van ilyen egyáltalán.
A címben jelzett neonzöld Honda kisautó fiatal férfi sofőrje - most nem térek ki a kisautót vezető fiatal férfiak frusztráltságból adódó bizonyításvágyára - egyértelműen a második kategóriába tartozik.
A helyszín a Frangepán utca, a reggeli csúcsforgalomban. Köszönhetően többek között a Frangepán-Váci út kereszteződés elbaszottságának (nincs rá jobb szó), reggel nyolc körül elég hosszan áll a sor a lámpánál. Ennek köszönhető az is, hogy a kereszteződésekben - leginkább a Lomb utcánál - folyamatos a bénázás.
Aznap reggel a Váci út felé haladtam. Amikor odaértem a Lomb utcához, onnan balról egy busz próbált kikanyarodni balra, de a lámpánál álló sor miatt nem tudott. Előttem egy fekete Yaris, az előtt egy fehér furgon állt. Már megnyílt az út a busz előtt, de valami miatt még mindig nem mozdult, nem lehetett látni, hogy mi a baj.
Ekkor vágott ki mögülem a faszkalap, elslisszant a közben araszolni kezdő busz és a furgon között - speciel jobbról is jöhetett volna valaki, ha határozottabb - és beáált a lámpához, a balra kanyarodó sávba. Nem hittem a szememnek.
A srác mellett egyébként egy fiatal lány ült, de ezt már megénekeltem. Hosszú, boldog életet kívánok mindkettőtöknek...