Szintén a hétvége hozadéka, hogy Zala megyében egy új népszokással ismerkedtem meg.
Imádom a magyar útépítési szokásokat, és nem csak a pályáztatások körülményeit, meg az árképzést, hanem az időzítést is. Teljesen nyilvánvaló, hogy utat (körforgalmat) novemberben kell építeni, úgy finom az.
Péntek este Nagykapornakon futottam bele egy ilyen építkezésbe. A szemközti sáv lezárva, lámpa kihelyezve és még működött is. Harmadik voltam a sorban, piros a lámpa, álldogálunk, álldogálunk, egyszercsak hátulról megjelenik egy bordó kisteherautó, kielőzi a sort, bevág az első autó elé, majd a következő kereszteződésnél jobbra elkanyarodik. Szembe nem jött senki, hál' istennek. Jól van mondom, a bal sávból biztos belátta az utat, meg valószínűleg helyi is, meg siet is, mint mindenki ebben az országban, seggfej-seggfej, letudva.
Eltelik úgy 15-20 másodperc, egy sárga Fiat Seicento vezetője gondolja úgy, hogy megmelegszik a haverok által kikért söre a sarki krimóban, zumek, elhúz a sor mellett.
Vált a lámpa, egy fekete, új Suzuki Swift is kamikazét játszik, ráadásul ő már úgy, hogy a sorban elöl induló elé alig fér be a terelőoszlopok miatt.
Ilyen hát a nagykapornaki orosz rulett.
Ceterum censeo: hosszú, boldog életet kívánok nektek, seggfejek!
