Másról sem zeng két napja a média, mint hogy a minisztériumok alkalmazottai milyen béren kívüli, jellemzően cafetéria juttatásokat kapnak idén is. A felhang (fel)háborodott, a Fidesz szegényügyi előadója, Szijjártó "Milliárdos"/ "Audi" Péter is szörnyülködik, miközben elfelejteni látszik, hogy a pletykák szerint cca. 40 ezer fideszes fidesz-közeli jó munkásember várja epedve, hogy a győztes választások után állást kapjon a közszférában.
Nem kívánom védeni sem a minisztériumokat, sem azok dolgozóit, munkám részeként látom, hogy az egyik minisztérium milyen színvonalú szakmai munkát végez, ám az ügyről óhatatlanul eszembe jutott egy történet, amelyet a közelmúltban hallottam.
A fáma szerint az egyik áramszolgáltató-óriás vezetője arról panaszkodott ismerősének, hogy több kérdésben sem vagy csak nagyon nehezen tudnak dűlőre jutni az energiahivatal munkatársaival, mert azok slendrián és szakszerűtlen munkát végeznek.
- Bár, ha jobban belegondolok - gyakorolt végül önkritikát -, már az összes jó szakembert elhoztuk tőlük.
Szóval szerintem itt a lényeg: a korábban a közszférában dolgozó, igazán jó szakembereket már régen felszívta a versenyszféra. Ez nem azt jelenti, hogy aki maradt, az mind béna és/vagy csókos, hanem azt, hogy a közhivatalnokság jelenleg nem életpálya, hanem tanulóterep, eseti lehetőség vagy jobb esetben ugródeszka.
Ennek nyilvánvalóan vannak politikai okai is, hiszen a győztes minden kurzusváltás után lecseréli az elődök államapparátusát, általában csupán a mélység a kérdés, bár nincsenek illúzióim afelől, hogy idén tavasszal-nyáron a garázsmesterek, de még a kifutófiúk sem alhatnak nyugodtan az állásuk felől.
Mindemellett az apparátus által elvégzendő munka csöppet sem kevés, és most nem a Magyar Narancs 2002 tavaszi bonmotjára gondolok - "szinte hallani, amint a távolban felzúgnak az iratmegsemmisítők" -, tehát nem azért sok a munka, mert mindenki beállt a nyomeltüntetésbe, épp ellenkezőleg: az apparátus méretéhez képest túl sok a feladat. Nem mindenhol egyformán, persze.
A munkáért kapott pénz pedig - összehasonlítva a versenyszférával, és most nem az Aldi-pénztárosok anyagi juttatásaira gondolok - nem túl sok.
Ráadásul, ha a hírben említett 6-800 ezer forintos éves bruttó jövedelmeket leadózzuk gondolatban, és elosztjuk tizenkettővel, nagyságrendileg 40 ezer forint körüli havi nettó juttatási pluszt kapunk, ami igazán nem eget verő. Szóval emiatt szerintem kár a hisztiért.
És őszintén megvallva, azért megnéznék egy olyan híradót, amelyben Szellő István eltorzult arccal azon sopánkodik, hogy a kereskedelmi tévék hírszerkesztőinek és bemondóinak milyen bődületesen magas a fizetése. Még úgy is, hogy az övéket csak közvetve finanszírozzák az adófizetők, a vásárlásaik révén...
