Gyerekkoromban a Moha és Páfrány című, örökbecsű rajzfilm-sorozatnak volt egy része, melyben szegény Moha megbetegedett, Páfrány pedig egy jégcsappal mérte meg a lázát, számolva a jég olvadása során lehulló cseppeket.

Minden évben tele van a sajtó, az internet a tömegközlekedési vállalatok, a közterület-fenntartók szapulásával, így télvíz, téljég és télhó (télónoseső, he-he, nem folytatom) idején, most újra ez vár szegényekre, de a fanyalgóknak, őrjöngőknek nincs igazuk.

Kérem szépen, én rájöttem, hogy itt egy olyan technikai eljárásról van szó, amelyet a magyar nép úgy alkalmaz, hogy azt sem tudja, dollármilliárdokat lehetne a bejegyzése révén keresni.

Az eljárás neve: olvadásos és szétcsapatásos technika.

Bár az eljárás kidolgozása évtizedeket vett igénybe, mára szinte tökéletesen működik, köszönhetően többek között az időjárás gyors és szeszélyes változásának. A metódus alkalmazása környezetbarát, rengeteg energiát lehet vele megtakarítani, növeli az emberek koncentrációját és nem utolsósorban társadalom-összetartó ereje van.

Megfigyelésem szerint már nem csak a közutakon alkalmazzák előszeretettel, egyre több háztulajdonos illetve társasházak esetében gondnok is megtanulta a módszert, melynek lényege, hogy a lehullott havat, jeget nem kell eltakarítani, az egyrészt úgyis elolvad majd magától, másrészt az utat, járdát használók szép lassan - forgalmas helyeken: gyorsan - elkoptatják, "szétcsapják".

Persze a begyöpösödött polgárok még mindig elvárják, hogy a közterület fenntartó kotrói, útszórói a havazás első percétől róják az utakat, a házkezelők pedig éjt nappallá téve hányják a havat (és egy idő után a melegítőként bedobott Hubertusokat), de ez elavult és önző gondolkodás. A karácsony előtti havazásban én egy helyütt láttam hóeltakarító gépjárműveket, a Podmaniczky utca végén álltak szépen, sorban, méltóságteljesen, csodálatos látványt nyújtottak, ehhez az kellett, hogy ne mozogjanak, és semmi se utaljon arra, hogy valaha is bevetik őket.

Az elején nem értettem, de aztán rájöttem, miért mondják el az illetékesek minden tél elején, hogy a közútkezelő felkészült a télre. Olyan ez, mint amikor szilveszter előtt a mobilszolgáltatók megnyugtatják a népet, hogy kapacitásaik a csúcson, aztán persze éjféltől minimum egy órán át nem lehet senkit felhívni, az sms-ek pedig csak elsején reggel érkeznek meg, olyanok is, amelyeket el sem küldtek vagy pl. már hónapokkal korábban.

Röviden: ez a környezettudatos és logikai gondolkodásra, az önállóságra, öngondoskodásra való nevelés, finomabban rávezetés.

Mert az nem lehet igaz, hogy tömegeknek nem esik le, hogy a nagy havazások évek óta csak napokig tartanak, hogy nyomukban szinte azonnal igen enyhe idő következik. Ezért kár lenne gépeket beindítani, tonnaszám szórni fölöslegesen a sót, a házgondnokoknál pedig növelni a májbaj és a szívinfarktus kockázatát.

Szóval, türelem emberek. Figyeljetek oda jobban, ha közlekedtek, vagy a legjobb, ha nagy hó esetén el sem indultok. S ha esetleg elektromos felsővezetékek is elszakadnának, kész nyereség. Tévézés helyett lehetne újra beszélgetni.